A rendezvényen részt vettek: dr. Muhoray Árpád pv. vezérőrnagy, az OKF veszélyhelyzet-kezelési  főigazgató-helyettese, dr. Benkovics Zoltán pv. dandártábornok, az Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság igazgatója, Horváth Csaba főpolgármester-helyettes, országgyűlési képviselő, dr. Holló József Ferenc ny. altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója,  dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes, a Szent János Kórház és Észak-Budai Egyesített Kórházak főigazgatója, dr. Nagy Gábor Tamás, a  Budavári Önkormányzat polgármestere, dr. Selymes Erik, a Magyar Vöröskereszt főigazgatója, a Fővárosi Önkormányzat képviselői, a Sziklakórház  Kulturális Kft. munkatársai, a Honvéd Hagyományőrzők, az egyházak képviselői, érdeklődők és olyan emberek, akik egykor ápolóként, gyógykezeltként, túlélő szemtanúként őrzik a régi nehéz idők emlékeit.

A Budai Várhegy mélyén mintegy 10 km hosszú barlang- és pincerendszer húzódik. A második világháború előtt a járatokat megerősítették, a lejárók számát korlátozták, több különálló járatszakaszt egybenyitottak. Mindezt azzal a céllal, hogy az egész rendszer óvóhelyként is szolgálhasson az esetleges bombázások során.  Így lett a földalatti labirintusból 1939 és 1945 között világháborús légókórház, később, 1946-tól 1952-ig gyógyszergyártó üzem, 1956-ban forradalmi kórház. 1958-tól kezdődően a hatvanas évek elejéig hidegháborús bővítési munkálatok zajlottak a hegy gyomrában.  1962-től kórház, atombunker és polgári védelmi raktár. A sziklakórház ma egy nemzetközi szinten is egyedülálló történelmi emlék. A titkosítás alól feloldott létesítmény történeti kutatása 2007-ben kezdődött, s annak során számos túlélőt, szemtanút – ápolót, sebesült katonát és civilt – sikerült felkutatni. Élni akarásuk, munkabírásuk kiállta a kemény idők próbáját, és példát mutat a mai nemzedéknek is. Munkájukat, hősiességüket annak idején nem ismerték el, sokan az események után elvesztették állásukat, nem mehettek vissza tanulni. Pótlandó a letűnt korok igazságtalanságát és mulasztásait, a bevezetőben említett szervezetek emléktáblát állítottak a szemtanúk, túlélők részvételével.

A délutáni rendkívül borús, hideg időben a Központi Tűzoltózenekar térzenéje kárpótolta valamelyest a kezdésre váró fagyoskodókat. Ugyancsak fúvósaink kíséretében énekelték el résztvevők a Himnuszt, majd dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes olvasta fel Székely Tamás egészségügyi miniszter üdvözlő levelét. Dr. Holló József Ferenc ny. altábornagy ismertette röviden a Sziklakórház érdekes történetét. Daróczi Mária ápolónőként dolgozott nagyon fiatalon e kórházban az ostrom idején, s most megosztotta emlékeit a jelenlévőkkel. Balogh György 1956 őszén súlyos haslövéssel került be a Sziklakórházba. El-elcsukló hangon mondta el az ünnepség résztvevőinek, hogy csakis az akkori orvosok, segítőik hozzáértésének, áldozatkészségének köszönhetően lehet most itt.   A szemtanúk visszaemlékezéseit követően az elnökség tagjai leleplezték az emléktáblát, majd megkoszorúzták azt. Lackner Pál dandártábornok, a HM Tábori Lelkészi Szolgálat protestáns szolgálati ág tábori püspöke és Berta Tibor ezredes, a HM Tábori Lelkészi Szolgálat katolikus szolgálati ág általános helynöke megáldotta az emléktáblát.
Az ünnepi rész zárásaként Tatai Gábor, a Sziklakórház szakmai vezetője köszöntötte, s invitálta tárlatlátogatásra és az azt követő állófogadásra a megjelenteket.  

A Szózat elhangzása után Hofer Ágnes és Diósi Diána hozzáértő idegenvezetésével járhatták végig az érdeklődők a nemzetközi szinten is egyedülálló történelmi emlék földalatti labirintusait.