Szervezetünk hírei


Ha csak egy túlélőt sikerül találni, már megérte a felkészülés
2012. október 07. 19:49
Ha csak egy túlélőt sikerül találni, már megérte a felkészülés Véget ért a Hunor és a Huszár Mentőszervezet próbaminősítése. A zsámbéki bázis területén felépített kárhelyszíneken a két csapat október ötödike, péntek délutántól szombat estig folyamatosan dolgozott. A magyarok tevékenységét figyelemmel kísérő mentor, Per-Anders Berthlin a gyakorlat zárásakor bizakodóan nyilatkozott az ENSZ-minősítés kimenetelét illetően.
A csapatok felkészültségben, felszereltségben, rátermettségben, elhivatottságban, szorgalomban fejlődtek az elmúlt időszakban. A svéd mentor véleménye szerint a mostani felkészültséggel sikerülhet megszerezni az ENSZ minősítését. Per-Anders Berthlin ugyanakkor azt javasolta a magyaroknak, hogy egy kicsit gyorsítsanak a kárterületi műveleti tevékenységen. Felhívta a csapatok figyelmét arra, hogy a nemzetközi szakértők hangsúlyt fognak fektetni a problémamegoldó képességre, a többi között az érdekli majd őket, hogy egy-egy szituáció megoldásához miért éppen az alkalmazott megoldást választották az alegységek. Per-Anders Berthlin összességében pozitívan nyilatkozott a látottakról, biztatta a mentőszervezetek állományát.
 
A csütörtöktől vasárnap reggelig tartó gyakorlat során megmozgatott erő és eszköz nagyságára jellemző, hogy a hivatásos katasztrófavédelmi mentőszervezet felszerelésének szállításához hat teherautó kellett, az összesen több mint tizennégy tonnányi rakományt ötvenhat dobozba pakolták be. A próbaminősítésen kétszáztizen vettek részt, a HUNOR és a HUSZÁR tagjai az ötvenhét műveleti órának a felében valóban városi kutató-mentő munkát végeztek. A csapatok tíz élő és két elhunyt embert találtak a romok alatt.
 
A szeptemberi rendszerbeállító gyakorlat és az októberi próbaminősítés között eltelt egy hónapban végbement változásokról Jackovics Péter tű. alezredes, a HUNOR parancsnoka beszélt. Elmondta, hogy a Hunor Mentőszervezet tagjai már az első rendszerbeállító gyakorlaton azonnal hibátlanul megoldották azokat a szakfeladatokat, amelyeket egy földrengéskutatás során kell. Nem kellett elmagyarázni például, miként működik a láncfűrész, mert azt favágásnál rendszeresen használják, de mert a berendezést ezúttal vasbeton vágására használták, meg kellett tapasztalniuk, hogyan viselkedik a fűrész egy összehasonlíthatatlanul keményebb anyagnál, többórás folyamatos működés során. A próbaminősítés egyebek mellett a korábban megszerzett elméleti ismeretek, gyakorlati fogások bevésését is szolgálta, mintegy minőségi ugrást jelentve a munkavégzésben.
 
A parancsnok beszámolt arról is, hogy a rendszerbeállító gyakorlat után újabb speciális kiképzésnek vetették alá a Hunor Mentőszervezet tagjait, a hivatásos tűzoltók egyebek mellett a kötéltechnika, a kutyás keresés témájában merültek el mélyebben, de részt vettek angol nyelvi továbbképzésen is. Ezen kívül megérkeztek azok a különleges, speciális eszközök, amelyek minőségileg javították a mentőcsapat felszereltségét. Ezek között további betonvágófűrész, különböző gyorsdaraboló berendezések, kutatókamera is megtalálható volt, így nemcsak az biztosított, hogy a csapat egyszerre két kárterületen tudjon párhuzamosan dolgozni, de akkor sem jönnek zavarba, ha valami meghibásodik.
 
Az újonnan beszerzett felszerelések egyszerűek, kompaktak, könnyen összerakhatóak, légi szállításra alkalmasak, így az egy hónappal ezelőtt kifogásolt zuhanyozósátor és a hozzá tartozó kazán is „kisebb lett”. Könnyűvázas sátrak, dobozolhatóra hajtogatható ülőalkalmatosságok, csak néhány abból az arzenálból, amely a szintén új beszerzésű alumíniumládákba kerül. A ládákon megfelelő bárcák, szállítási utasítások, piktogramok, angolul és magyarul tartozéklista és sorszám szerepel – ami jó szolgálatot tesz a fogadó országban való kirakodásnál, de akkor is, amikor a táborban kell előszedni valamit.
 
Az októberi zsámbéki helyszín nem volt ugyanaz, mint a korábbi, folytatta a különbségek sorolását Jackovics Péter, mert a területeket teljesen átalakították, a romterület kimondottan a nehéz kategóriába sorolható, a beállított helyzetek gondolkodásra késztették a beavatkozókat, valóban órák kellettek egy-egy feladat megoldásához. Ráadásul ez alkalommal először, szerepjátékosokat is bevetettek: a Vöröskereszt gyakorlott statisztái élethű sérüléseket viselve játszották a romok alatt rekedt személyeket. Azonban nemcsak „emelték a létszámot” és feküdtek szótlanul, hanem éppen úgy viselkedtek, mint tenné azt földrengésnél egy valódi túlélő. Erre tökéletes példa volt Zita, aki kimentése után is hangos jajveszékeléssel szólongatta a még mindig a romok alatt lévő édesapját, Rékát, a barátnőjét és Grétit, a testvérét. A fiatal lányt a Krízisintervenciós Csoport helyszínen lévő pszichológusai vették gondozásba, folyamatosan beszéltek hozzá, biztatták, nyugtatták. A kiabáló, síró, sokkos állapotban lévő lánnyal való kommunikáció új kihívás elé állította a tűzoltókat, akik sikerrel vették ezt az akadályt is. Megtanulták, hogy nem kizárólag a műszaki mentésre kell összpontosítani, hanem az emberre is, akiért tulajdonképpen az összes erőfeszítés van.   
 
Az elmúlt egy hónapban az eljárási rendben is változások történtek, mondta az alezredes, sokkal begyakorlottabbá vált az állomány, a tűzoltási gondolkodásmód mellett most már áttértek a „földrengéskutatós” szakember gondolkodásmódjára. Ez azt jelenti, hogy már arra készülnek, hogy egy-egy feladat legalább nyolc műveleti órát vesz igénybe, amibe beletartozik a feladatszabás, az eszközök felvétele, az áttelepülés, a kárterületen való felderítés, a tényleges kutatási művelet, majd a mentés, az esetleges kitelepülés (mondjuk utórengés miatt kell gyorsan elhagyni a helyszínt), az eszközkarbantartás, és a kárterület átadás-átvétele, amennyiben a magyar csapat után ugyanoda jön egy másik alegység. Ezt a rendszert most már teljes egészében megértették a HUNOR tagjai, és ennek megfelelően dolgoznak.
 
Korábban felmerült a kérdés, hogy a HUSZÁR előnyben van-e amiatt, hogy a benne résztvevő mentőcsapatok összeszokott társaságot jelentenek, és az egyes teamek korábban már egymással is találkoztak. A HUNOR tagjainak erőssége, hogy tűzoltók lévén többéves műszaki mentési tapasztalattal, taktikai megoldó képességgel rendelkeznek, és könnyedén beilleszkednek a csapat szigorú, kötött hierarchiájába. Hozzá kellett viszont szokniuk ahhoz a szemlélethez, ahogy a földrengéskutatás folyik, a másfajta mentéshez, a rendszerhez, át kellett venniük a nemzetközi segítségnyújtás lényegét. 
 
A felkészítés, a próbaminősítés során a csapattagok egyebek mellett azt is megtanulták, hogy bizony felelősek egymásért, célszerű párban dolgozniuk, állandóan ügyelniük kell a járulékos veszélyekre (gázszivárgás, villamosvezetékek), illetve komolyan kell venniük a személyi nyilvántartást. Katasztrófasújtotta környezetben aligha nevezhető túlzásnak a megállapítás, hogy ha valaki megsérül, az egész misszió veszélybe kerülhet. De az is igaz, hogy ha a magyar csapatoknak akár csak egy életet is sikerült megmenteniük, már megérte a felkészülés.
 
A hivatásos katasztrófavédelmi mentőszervezet parancsnoka szerint sikerült megtanítani a csapatba beválasztott tűzoltóknak a HUNOR küldetését, a kollégák komolyan veszik, amire vállalkoztak. Jackovics Péter elismerően szólt a gyakorlat résztvevőiről, mint mondta, mindegy, hogy táborőrzésről vagy mentésről volt szó, mindenki maximálisan teljesített. Hozzátette, már a szeptemberi gyakorlat után érezhető volt, hogy a csapattagoknak fontos erkölcsi elismerést jelentett, amikor a tréning végeztével átvehették a nemzetközi oklevelet. Hozzátette, a HUNOR-ba való tartozás olyan szakmai sikerekhez segítheti hozzá a kollégákat, amilyeneket a mindennapok során nem élhetnek meg. Ráadásul egy elitcsapat tagjai is lettek.

Kapcsolódó képek:
Ha csak egy túlélőt sikerül találni, már megérte a felkészülés Ha csak egy túlélőt sikerül találni, már megérte a felkészülés Ha csak egy túlélőt sikerül találni, már megérte a felkészülés
További képek a galériában