Szervezetünk hírei


A minősítő gyakorlat második napja – folyamatos, kemény munka
2012. október 17. 20:50
A minősítő gyakorlat második napja – folyamatos, kemény munka Megállás nélkül folyt a földrengés sújtotta területen való mentés a HUNOR és a HUSZÁR mentőszervezet ENSZ OCHA INSARAG szerinti minősítésén. A „misszió” során a csapatok által külön-külön létrehozott helyszíni kárterületi parancsnokságokat, a két táborhelyet, a kárhelyszíneken folyó munkát megtekintette Tony Frisch nagykövet, az INSARAG Irányító Csoportjának elnöke is.
A HUNOR és a HUSZÁR mentőszervezetet a földrengés sújtotta Hunoria kérésére indította útnak a magyar kormány. A csapatok egy olyan térségbe érkeztek, amelyet a Richter-skála szerinti 7,5-es erősségű rengés rázott meg, az infrastruktúra megsemmisült, sokan rekedtek a romok alatt, vagy járművekben. Több ezren maradtak fedél nélkül. A HUNOR és a HUSZÁR mentőszervezet egységei és felszerelései „repülőgépen érkeztek”, a nemzetközi légikikötőből a két csapat összekötői először a helyi veszélyhelyzet-kezelési hatósághoz mentek információért és feladatért, a többiek a táborhelyre utaztak és nekiláttak a tábor építésének.
 
Ezzel párhuzamosan megkezdődött a mentés is, szabályos felderítést követően munkához látott a hivatásos tűzoltókból álló HUNOR és az önkéntesekből megalakított HUSZÁR. Első este nemcsak a kárhelyszíni szituációkkal kellett megbirkózniuk, hanem a hirtelen feltámadó erős széllel és az azzal érkező heves esővel is. Ettől függetlenül természetesen egész éjjel dolgoztak és folytatták azt a mai napon is. A harminchat órás minősítő gyakorlaton nyolcóránkénti váltásokban, a kárterületeket egymásnak átadva végzik a feladatokat az egységek.
 
A gyakorlat feltételezése szerint az első kárhelyszínen egy kiszolgáló épülettel rendelkező, többemeletes lakóház szenvedett károkat a rengéstől: a felső szintek az épület mellé estek, az alsók épen maradtak, azonban a kiszolgáló épületet maga alá temette a leomló törmelék. A környéken lakók elmondták a magyaroknak, hogy többen az épületben rekedtek, ezért a mentőcsapat felderítette a behatolás módját. Az eltűnteket akusztikus keresővel és kamerával is keresték, és – mivel a földszintre be lehetett őket engedni – mentőkutyákkal is megkezdték a kutatást. Az épület egyik bejárata elé tíz-húsztonnás betontömbök estek, a lépcsőházon belül pedig berendezési tárgyak, törmelékek nehezítették a közlekedést. Ráadásul a lépcsőházat is meg kellett erősíteni, annyira instabillá vált. Minthogy a magasabb részeken leomlott, lépcsőn csak az első emeletig juthattak a mentőerők, utána más megoldást kellett találniuk. A második szintről csak a födém áttörésével lehetett lejutni az első szint elzárt részére, a sérültekhez pedig ismét a födémáttörés módszerét alkalmazva vitt az út. Mivel az épület harmadik szintjét belülről nem lehetett megközelíteni, ezért a külső falsíkon kellett a csapatoknak feljutniuk, az ott talált sérültet ferde kötélpályán engedték le. A kiszolgáló épületen kívül egy eszméletlen, a föld alá temetett sérültet kellett megtalálniuk és kimenteniük, de az épületen belül is egy eszméletlen ember szorult segítségre, őt mentőkutyával kutatták fel, kimenteni pedig úgy lehetett, hogy előbb még egy betongerendát is átvágtak a csapatok. Azonban itt még nem ért véget a tennivalók sora, hiszen a föld felszíne alól halk segítségkérést lehetett hallani, az ott csapdába esett ember körülbelül három méter mélyen volt, kiszabadítani pedig csak kézi erővel lehetett.
 
A második kárhelyszín esetében egy összedőlt szállodához vezényelték a mentőcsapatot, ahol a terasz és a kerthelyiség erősen romosodott, az utcafront felőli oldal teljesen leomlott és a romok három embert maguk alá temettek. Az ő felkutatásukra mentőkutyákkal indultak a csapatok. A sérültek közül ketten egymás felett, körülbelül egyméteres szintkülönbséggel helyezkedtek el. A lejjebb lévő embert csak a félig földdel telt, eltömődött közműalagutat használva lehetett kimenteni. Az egyik bent rekedt sérült arról számolt be a mentőerőknek, hogy korábban még hangokat hallott a teraszról, oda azonban csak a födémáttörés módszerével lehet feljutni. Az akusztikus kereső berendezés segítségével meghatározták a sérültek helyzetét, az eszméletlen embert csak a födémen keresztül lehetett lehozni.
 
Egy összeomlott lakóházat szimulált a gyakorlat harmadik helyszíne, ahol a keresőkutyák több ember jelenlétét jelezték. Az állatok munkáját nehezítette, hogy vezetőjüknek a romhatáron kívül kellett maradnia, így a kutyáknak önállóan kellett jelezniük a romok alatt fellelt sérülteket. Az ebek a felszínen, a romok között és azok alatt is kutattak. A bent rekedtek megközelítésére egy kutatóárkot ástak a csapatok, előtte azonban megtámasztották az oldalfalat, végül a pince falának áttörésével jutottak be a sérültekhez. Az épület instabil helyzete miatt több helyen megtámasztást építettek a csapatok. Egy súlyos sérültet még az épületben orvosi ellátásban részesítettek, stabil, szállítható állapotba hozták, csak ezután hozták ki és adták át a helyi egészségügyi személyzetnek.
 
A minősítő gyakorlat negyedik helyszíne egy vasúti pályaudvar, ahol a földrengés következtében egy veszélyes anyagot szállító vagon alá beszorult egy ember, ráadásul az állomás épülete is rájuk omlott. A kutatást végző kutyás egység útját egy fémgerenda állta el. Először ezt a fél-egy centiméter vastag vasgerendát kellett a csapatoknak átvágniuk, mielőtt a kereséssel továbbhaladhattak, illetve pontosan meghatározhatták volna a bajba jutottak pontos helyét. A csapat feladata volt az is, hogy megállapítsa, milyen veszélyes anyagot szállított a vasúti kocsi, az mennyire és milyen módon jelent veszélyt a környezetre, mérniük kellett a kijutott anyag koncentrációját és ellenőrzésük alatt kellett tartaniuk a folyamatot.
 
A következő, ötödik helyszín esetében közúti jármű került bajba, egy autóbuszt temettek maguk alá a romok. A mentőkutyák a busz belsejében élő embert jeleztek, de a járműbe nem lehetett belátni, a belső felderítéshez is csak a kutyákat lehetett beengedni a buszba. A kárhelyszín összetettsége, a megmozgatni szükséges elemek nagysága, súlya miatt itt a HUSZÁR a HUNOR segítségét kérte, ám végül további gépek bevetésére volt szükség, a betonoszlopot pedig fel kellett darabolni. Az autóbuszba szorult emberekhez a jármű tetőlemezén áthatolva, az acéllemezbe lyukat vágva jutottak el a csapatok. Munka közben folyamatosan figyelték, mennyi üzemanyag folyt ki, nehogy robbanásveszélyes közeg alakuljon ki. Az egységeknek, bejutva az utastérbe, még a busz oldalát is meg kellett támasztaniuk, annyira labilis volt a karosszéria.
 
Közlekedési vonatkozása volt a hatodik helyszínnek is, ahol egy ház egy autóra omlott. A romok teljesen betemették a járművet, így azt kívülről észre sem lehetett venni. A keresőkutyák élő személyt jeleztek az autóban, azonban a sérülthöz csak az összes törmelék eltávolítása után férhettek a mentőerők. A beavatkozók fölé védőtetőt is kellett építeni, ugyanis az épület homlokzata még mindig omlott, veszélyeztetve az alant tartózkodókat. A különféle nagyságú darabokat kézi erővel, hidraulikus és pneumatikus berendezések segítségével távolították el a csapatok, a nehezebb daraboknál egy helyi darut is igénybe vettek.
 
A hetedik, egyben utolsó kárhelyszínen egy összeomlott, többszintes lakóháznál kellett a mentőerőknek beavatkozniuk. A földrengés miatt a felső szintek egymásra zuhantak, az épületbe csak egy közműalagúton lehetett bejutni, ez azonban nem volt járható. Az épület egyik oldalán lévő behatolási ponton ezért beküldték a keresőkutyát, amelynek vezetőjétől távol, önállóan kellett dolgoznia. A kárhelyszínen nehezítő körülményként jelentkezett, hogy az épület egyik sarkára egy teherautó esett a magasgarázsból, leszakítva az elektromos felsővezetéket. Az épületbe az egységek egy közel tíz méter hosszú, téglából és betonból készült alagúton át tudtak bejutni. A bejáratot azonban egy betontömb és sok törmelék zárta el, ezeket előbb el kellett távolítani. Az alagút végén vastag vasajtó zárta el a továbbhaladás útját, ráadásul mögötte egy betontömb újabb akadályt jelentett. Miután a csapatok végül bejutottak a pincébe, ott azt tapasztalták, hogy annak födéme leszakadt, ezért azt előbb alá kellett támasztani ahhoz, hogy fel lehessen jutni a sérültekhez. A dúcoláshoz szükséges faanyagot és felszerelést a korábban megtisztított alagúton keresztül juttatták a megtámasztás helyszínére. A sérülteket helyben ellátásban részesítették, szállítható állapotba hozták. Ahhoz azonban, hogy ki lehessen őket hozni, előbb egy úgynevezett leengedő szerkezetet készítettek, majd a sérülteket ezen egyenként leengedve a szervizalagúton keresztül kihozták az épületből.
 
Az ENSZ helyszínen tartózkodó minősítői a csapatok minden egyes megmozdulását figyelemmel kísérték. Megnézték egyebek mellett, hogy a terület felderítésekor ellenőrizték-e az egységek a szerkezeti elemeket, helyesen használták-e az INSARAG jelölési rendszerét. A kutató, kereső műveleteknél már azt is értékelték, hogy a rendelkezésre álló információk alapján a megfelelő felszerelések kerültek-e a helyszínre, nagy hangsúlyt fektettek a biztonságos munkavégzésre, az egyéni védőfelszerelések helyzetnek megfelelő kiválasztására, nyomon követték, hogyan használják a csapatok a sérültek felkutatására alkalmazható akusztikus berendezést és kamerát, de természetesen figyeltek a keresőkutyák tevékenységére is. A minősítők megfigyelték a különböző anyagok átvágását, törését, bontását, az alátámasztások milyenségét, a rögzítési műveleteket, a kötéltechnikát, a különféle emelőberendezések működtetését, de nem feledkeztek el az orvosi ellátásról sem – beleértve a kutyák állatorvosi ellátását is.
 
A gyakorlat vezetője, Dr. Tóth Ferenc tű. dandártábornok, országos polgári védelmi főfelügyelő elmondta, az ENSZ minősítői – a szokásos eljárásrendet követve – a gyakorlat félidejénél áttekintést készítettek, amelynek megállapításait Per-Anders Berthlin, az ENSZ OCHA tanácsadója, a magyar csapatok mentora tolmácsolta. Eszerint a minősítők semmilyen érdemi hiányosságot nem tapasztaltak.
 
A nap során a kárhelyszíneken, a csapatok táborában személyesen informálódott a gyakorlat helyzetéről Tony Frisch nagykövet, az INSARAG Irányító Csoportjának elnöke. A nagykövetet a minősítők tájékoztatták a félidőben készült értékelésről, majd végigjárta az egyes műveleti területeket, mindkét csapatot a saját táborában látogatta meg, ahol a részletek felől érdeklődött. A nagykövet a tudnivalókon kívül az ellátmányba is belekóstolt – a magyarok számára rendszeresített önmelegítő ételt igen ízletesnek találta.
 
Dr. Góra Zoltán tű. dandártábornok, országos katasztrófavédelmi főigazgató-helyettes a kora délutáni órákban érkezett a helyszínre. Négyszemközti beszélgetést folytatott Tony Frisch nagykövettel, majd a gyakorlat vezetőjétől, a csapatok parancsnokaitól kapott tájékoztatást az elmúlt több mint huszonnégy óra történéseiről.
 
Kora este a minősítők a HUNOR mentőszervezettől tíz vizsgaelem bemutatását kérték. A ferde megtámasztást; az ablakok, ajtók merevítését, dúcolását; a daruzást; a szűk üregben felfelé irányuló tiszta és a piszkos áttörést; a betonoszlop átvágását; a pneumatikus emelést; a teleszkópos kamera használatát; a ferde kötélpálya kiépítését, használatát, valamint egy „sérült” kutya ellátását akarták látni. Ez utóbbi egyben a másik csapattal való együttműködés megfigyelését is szolgálta, hiszen hunoros kutyát „ért baleset”, őt a HUSZÁR állatorvosa látta el és a kutatási feladatnál huszáros eb helyettesítette a sérült fajtársat.
 
Az INSARAG minősítő gyakorlaton a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katasztrófavédelmi Intézetének három harmadéves hallgatója is részt vett, ők minden lehetséges ponton bekapcsolódtak a munkába.
 
 
 
 
 

Fotó: BM-OKF, RSOE

Kapcsolódó képek:
A minősítő gyakorlat második napja – folyamatos, kemény munka A minősítő gyakorlat második napja – folyamatos, kemény munka A minősítő gyakorlat második napja – folyamatos, kemény munka
További képek a galériában