Szervezetünk hírei


Két napja „faragnak az ácsok” a Ferihegyi úton
2015. november 19. 15:38
Két napja „faragnak az ácsok” a Ferihegyi úton Kedden kezdődött és november 25-ig tart az a módszertani gyakorlat, amelynek keretében a HUNOR hivatásos mentőszervezet másfél tucat tűzoltója két brit oktató vezetésével az alá-, ki- és megtámasztást gyakorolja a Gazdasági Ellátó Központ Ferihegyi úti bázisán. Az már az első, elméleti oktatással töltött napon, majd utána a gyakorlati feladatoknál kiderült: az angol és a magyar módszer alapjaiban ugyanolyan, az eltérések az anyag- és eszközhasználatban, és persze egyes apró fogásokban vannak.
Fűrész és szögbelövő hangja, finoman szálló fűrészpor és a megmunkált fa jellegzetes illata érződik a gyakorlásra kijelölt romterületen, a tűzoltók három csapatban oldják meg a feladatokat, amelyeket Keith Bellamy, a Hampshire Fire and Rescue Service szakembere, egyben a brit nemzeti mentőcsapat dúcolásért felelős vezető szakértője, valamint James Delaney, a Merseyside Fire and Rescue Service szakembere határoz meg számukra.
 
„A tematika alapján a kollégák szerdán a legegyszerűbb, úgynevezett T alátámasztás elkészítésével kezdték a gyakorlatot, ez mondhatni egy vízszintes és egy függőleges gerenda elhelyezését jelenti, az így kialakított támaszték csak a függőleges irányú terhelést bírja el” – mondta Ökrös Árpád tű. alezredes, csapatvezető. Hozzátette, ebből a szerkezetből többet egybeépítve szükség esetén olyan konstrukció is létrehozható, amely megbirkózik nemcsak a függőleges, hanem akár a több irányból érkező vízszintes terheléssel is. A hunorosok, folytatta az alezredes, készítettek oldalfal-megtámasztást, ezt felszín fölött és alatt is alkalmazhatják, például munkagödör, pince falának megtámasztására, de elsajátították azt is, hogyan kell ajtó-, vagy ablakkitámasztást építeni. A gyakorlat későbbi fázisában egyebek mellett létrehoznak majd rácsos alátámasztást, építenek födémáttörésnél biztonságot nyújtó szerkezetet, ferde felületeket is alátámasztanak majd. Utóbbi eljárást alkalmazzák például lépcsők esetében, vagy olyankor, amikor egy már megdőlt, de úgymond ferdén „betámaszkodott” falfelületnél kell megakadályozni a további mozgást. A brit szakértők folyamatosan figyelemmel kísérik a magyarok tevékenységét, mondta Ökrös Árpád, egy-egy feladat végén pedig az egész társaság végigjárja a különböző helyszíneket, értékelik a látottakat, a szakértők válaszolnak a felmerülő kérdésekre.
 
Kérdések pedig bőven akadnak, a Baranya, Csongrád, Fejér, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Komárom-Esztergom, Nógrád, Pest, Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, valamint a fővárosból és a Katasztrófavédelmi Oktatási Központból érkezett tűzoltók mindenre nyitottak, mindenre kíváncsiak, főleg arra, hogy egy-egy általuk megálmodott megoldás az angol szakemberek szerint jó, hasznos-e. Szalóki Péter c. tű. főtörzszászlós a debreceni hivatásos tűzoltóságon teljesít szolgálatot, első generációs hunoros. Mint mondta, Keith Bellamy és James Delaney minden apró részletre figyel, számos szakmai fogást megmutat a magyar tűzoltóknak. A feladatok meghatározásánál egy táblára lerajzolják, az adott elemnél honnan jön a terhelés, hová kell elhelyezni a gerendákat, ékeket, támasztékokat, tulajdonképpen azt, mit várnak a csapatoktól. Szalóki Péter, vagy ahogy a HUNOR-ban mindenki ismeri, Puska elmondta azt is, a britektől tanulták meg, hogy mielőtt elkezdenék megépíteni a támasztószerkezeteket, előbb egy munkaállomást csinálnak maguknak, így nem kell a földön dolgozniuk, vagyis amellett, hogy áttekinthető a tevékenységük, javul a biztonságuk is. A tréning vezetői egyébként is nagy hangsúlyt fektetnek a munkabiztonságra, tette hozzá, figyelmeztetnek mindenkit, ha nem visel védőszemüveget, füldugót, vagy ha lemaradt a porálarc. Az angol szisztéma abban jelentősen különbözik a hazaitól, folytatta a főtörzszászlós, hogy mint az elméleti előadásokon elhangzott, mérnökök tervezik a rendszereket, speciális kutatások folynak több témában, így például arra is keresik a választ, melyik a biztosabb, jobb, stabilabb megoldás – csavarozni, vagy szegelni. A szögelésre egyébként is külön figyelmet fordítanak, egy-egy konkrét rögzítési pontnál megmondják, hány szöggel és milyen mintát készítve kell rögzíteni egymáshoz az elemeket. „És mindent tudnak a fáról – tette hozzá Péter. – Kísérletekkel lemérték, hogy egy tízszer tíz centiméteres, két és fél méter hosszú (vagyis a dúcolásnál alkalmazott standard méretű) fagerenda két és fél tonnás terhelést bír el. Azt is tudják, hogy ha növekszik a terhelés, a fa öt-hat tonnánál kezd el recsegni, ez pedig egy jól értelmezhető jelzés a mentőerőknek, hogy megerősítésre van szükség, netán el kell hagyni a területet. A trénerek azt is elmondták nekünk, hogy az ilyen méretű gerendák nagyjából tíztonnás terhelésnél dőlnek össze. De nem csak ezt tudják, ránézésre megmondják egy-egy fáról, hogy lehet-e belőle gerendát csinálni, a kivágott növény évgyűrűinek sűrűségéből pedig arra is következtetni tudnak, eléggé masszív-e a fa ahhoz, hogy gerendaként felhasználják.”
 
James Delaney elmondta, 2013 decemberében dolgozott együtt a HUNOR-ral Velencében, ott azonban nem volt megtámasztási feladat, így mielőtt Budapestre jöttek volna, nem tudtak semmit a magyarok módszeréről. Az elmúlt néhány napban szerzett ismereteire alapozva úgy vélte, a két szisztéma között a legfőbb különbség, hogy ők mindenre tervet készítenek, kiszámolják a várható terhelést, azt, hogy milyen dúcolástechnikát alkalmaznak végül, az dönti el, milyen terhet kell megtartania az adott szerkezetnek. A tréningen résztvevő hunorosokról azt mondta, a magyar fiúk gyakorlatiasak, gyorsan alkalmazkodnak a körülményekhez, jól bánnak a láncfűrésszel, és hiába nem olyan jó a felszerelésük, mint otthon az angol tűzoltóké, kihozzák a helyzetből a legtöbbet. „Nyitottak a tanulásra, sokat kérdeznek és szeretik, amit csinálnak” – fogalmazott a Merseyside Fire and Rescue Service szakembere. Hozzátette, úgy látja, a magyaroknak meg kell ismerniük az előre elkészített struktúrákat és később alkalmazniuk is kell azokat, az előrejutás útja pedig a minél több gyakorlás. A kérdésre, hogy láttak-e olyat a kollégáktól, ami újdonság volt számukra, James Delaney az ácskapcsot említette. Mint mondta, náluk a bányászok használnak rögzítéshez hasonló, bár hosszabb szárú verziót, de a városi kutatás-mentésben ők nem alkalmazzák ezt az alkatrészt. Elhangzott, Európában több támasztási módszert is használnak, az angolokhoz hasonlóan dolgoznak például a svédek, a finnek, az észtek és a spanyolok, ez a szisztéma egyszerre szolgálja a mentési célt és a csapatok biztonságát. A németek viszont komplett rendszereket visznek magukkal a kárhelyszínre és ott összeállítják azokat. Ami Olaszországot illeti, ott például fejlett rendszereket dolgoztak ki arra, hogy megvédjék történelmi épületeiket, de az ugye egy másik műfaj. A brit szakember elmondta, a korábban már említett mérnöki tervezés, a kutatások tárgya mostanában a nagy belmagasságú építmények megtámasztása. James Delaney emlékeztetett arra, a legtöbb országban legfeljebb öt méter hosszú fagerendák vannak, most azt vizsgálják, ezek hogyan terhelhetőek, illetve kísérleteznek a fémből készült rendszerek bevethetőségével is.
 
A HUNOR hivatásos mentőszervezet gyakorlaton résztvevő állománya jövő keddig, vagyis november huszonnegyedikéig sajátítja el a különféle alá-, ki- és megtámasztási technikákat, egy nappal később pedig egy zárógyakorlaton teszik próbára megszerzett tudásukat. 

Kapcsolódó képek:
Két napja Két napja Két napja
További képek a galériában