Szervezetünk hírei


Emlékkonferencia – már harmadszor
2018. december 04. 15:34
Emlékkonferencia – már harmadszor Immár harmadik emlékkonferenciáját tartotta meg december negyedikén a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság. A hagyományosnak nevezhető rendezvényen az idén Kőszeghi-Mártony Károly hadmérnökre, a mai légzőkészülék elődje, a sűrített levegős „légzőkészület” feltalálójára emlékeztek a résztvevők.
A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságon tartott konferenciát Erdélyi Krisztián tű. dandártábornok, az országos katasztrófavédelmi főigazgató általános helyettese nyitotta meg. Emlékeztetett arra, hogy két évvel ezelőtt dr. vitéz Roncsik Jenő tűzmegelőzési szakemberről, tavaly Szilvay Kornélról, a szárazoltó eljárás kidolgozójáról emlékeztek meg konferencia keretein belül, most pedig ismét egy, a tűzoltóság, a tűzvédelem fejlődését meghatározó előd élete kerül a középpontba. Mint a tábornok fogalmazott, Kőszeghi-Mártony Károly már fiatal katonaként, hadmérnökként újító, precíz ember volt, sokoldalú tehetséggel megáldva. Nevéhez nemcsak a sűrített levegős légzőkészülék elkészítése köthető, készített egyedi kályhákat, megalkotta az első gulyáságyút, ugyanakkor építőmérnökként is tevékenykedett, és talajmechanikai kísérletei is jelentősek voltak. Erdélyi Krisztián hozzátette, a soproni születésű szakember találmánya és annak modern verziói csaknem kétszáz éve óvják a beavatkozók életét. És bár az akkori eszközt hadászati célra fejlesztették ki, a megoldást azóta számos területen alkalmazzák.
 
Kőszeghi-Mártony Károly életét és katonai pályafutását Tőrös István, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa tárta a hallgatóság elé. A szakember végigvezette az 1783-ban, egy ötgyermekes soproni családba legidősebbként született Károly életét a császári-királyi mérnökkari akadémiai évektől egészen az 1848-as várparancsnoki kinevezésig, majd haláláig. Tőrös István bemutatta Kőszeghi-Mártony Károly életének és munkásságának mérföldköveit, így a különböző erődökön végzett mérnöki munkáját, köztük a Dunaföldvárnál és Ercsinél épített sáncok megerősítéséről, az ágyúfúró üzem megtervezéséről, a kórházak számára készített, gőzzel főző „készületről”, és természetesen az életmentő „légzőkészületről” is.
 
Magát a találmányt közelebbről dr. Berki Imre, a Katasztrófavédelem Központi Múzeumának igazgatója mutatta be. Előadásában beszélt arról, milyen módszerekkel próbálták meg annak idején megoldani a légzésvédelmet: az arcszőrzet bevizezésétől kezdve a vizes szivacs orr elé tartásán át a levegő szűrésére alkalmas más eszközökig, illetve fújtatós légzőkészülékekig. Az intézményvezető felidézte azt is, hogy egy 1827-es, végzetes aknarobbantási kísérlet után adta ki az utasítást János főherceg egy olyan készülék kifejlesztésére, ami biztonságossá teszi az aknászok munkáját. A készülékkel szemben a főherceg négy feltételt támasztott: bármilyen gáz ellen védje meg viselőjét, legyen egyszerűen alkalmazható, biztosítsa viselője mozgási szabadságát, vagyis ne legyen hozzákapcsolva semmilyen külső készülékhez, és legyen multifunkciós, azaz más veszélyes tevékenységnél is alkalmazhassák. Kőszeghi-Mártony Károly elkészítette a berendezést, amelyet 1830-ban az erre létrehozott bizottság el is fogadott. A kecskebőr sisakból és egy körülbelül hatliteres palackból álló, két csővel, szeleppel, angol csappal felszerelt „légzőkészületet” az árkász osztályoknál, a mérnökkari igazgatóságoknál és a bécsi tűzoltóknál is rendszeresítették. Berki Imre beszélt arról is, hogy a magyar hadmérnök találmánya csak a kezdet volt, több mint ötven évvel később egy szegedi orvos „légzési készüléket” alkotott, újabb csaknem tíz év elteltével elkészült a Horner-i légzőkészülék. A századfordulón Bernhard Dräger által feltalált szeleppel Erich Giersbert berlini tűzoltóparancsnok oxigénes készülékével pedig már az oxigénadagolást is meg tudták oldani. 
 
A sűrített levegős légzőkészülékek fejlődéséről, azok alkalmazására való felkészítésről Diriczi Miklós tű. ezredes beszélt a főigazgatóság, a megyei igazgatóságok szakemberei, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ hallgatói előtt. A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Búvárszolgálatának munkatársa, Marosvári Csaba tű. alezredes előadásában a búvárok által használt légzőkészülékeket mutatta be, külön-külön elemezve a zárt, a félig zárt, illetve a nyílt rendszerű készülékeket. Az alezredes szólt a szolgálat tevékenységéről is, ami elsősorban vízből, jégről való életmentést jelent, de számos alkalommal hívják őket műszaki mentésekhez, így például árvízvédelmi feladatokra, eltűnt személyek kereséséhez is. A katasztrófavédelemnél készenlétben tartott sűrített levegős légzőkészülékek karbantartásáról, felülvizsgálatáról Ambrus István tű. alezredes, a műszaki főosztály munkatársa és Krátky Attila, a BM HEROS LEK Kft. ügyvezetője értekezett. A modern sűrített levegős légzőkészülékekről, a fejlesztések irányáról Adorján Attila, a Dräger Safety Hungária képviselője, illetve Szilva Balázs, a BAVLIS Kft. képviselője adott tájékoztatást. Előadásukból kiderült, a készülékek egyre kényelmesebbek, könnyebbek és a biztonság érdekében egyre több adatot képesek szolgáltatni viselőjük és saját maguk állapotáról.
 
A konferencia végén az előadók a szervezők emlékplakettjét vehették át a főigazgató-helyettestől, majd dr. Bérczi László tű. dandártábornok, országos tűzoltósági főfelügyelő, az Országos Tűzmegelőzési Bizottság ügyvezető elnöke mondott zárszót. A tábornok úgy fogalmazott, szeretnék valóban hagyománnyá tenni az emlékkonferenciát, már most azon gondolkodnak, kinek szenteljék a jövő évi találkozót. Bérczi László fontosnak nevezte, hogy a hallgatóság soraiban ülő leendő tűzoltók megismerjék az elődök munkásságát, mert mint fogalmazott, aki nem ismeri a múltját, az nem tudja teljességében megélni a jelenét és a jövőjét sem. A konferencia stílszerűen egy gulyáságyúban készült ebéd elfogyasztásával fejeződött be.
 
Fotó: Jóri András – BM OKF

Kapcsolódó képek:
Emlékkonferencia – már harmadszor Emlékkonferencia – már harmadszor Emlékkonferencia – már harmadszor
További képek a galériában