SEERISK projekt


SEERISK: Közös kockázatbecslés és felkészülés a Duna makrorégióban

A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság az Európai Unió Délkelet-európai Programjának keretében nemzetközi, stratégiai jelentőségű, kétmillió eurós költségvetésű projektet indított július 1-jével “Közös kockázatbecslés és felkészülés a Duna makrorégióban” címmel, amelyet kilenc ország társszerveivel közösen valósít meg.

A SEERISK olyan úttörő jellegű, határokon átnyúló együttműködés, amelynek az a célja, hogy egységes kockázatbecslési módszertant alakítson ki a délkelet-európai országok katasztrófavédelmi szervei részére a klímaváltozás következtében felerősödő természeti katasztrófákra való megfelelő felkészülés céljából.

A 9 ország 19 intézményéből álló nemzetközi kezdeményezés vezető partnere a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, amely a szakmai és projektkoordinációs feladatokat, illetve a projekt képviseletét látja el. A projekt a következő országok katasztrófavédelmi szervei, önkormányzatai és meteorológiai intézetei együttműködésében valósul meg: Ausztria, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovénia, Szlovákia.

A 2014 végéig tartó projekt időtartama 30 hónap, teljes költségvetése mintegy 2 millió euró. A SEERISK az Európai Unió Délkelet-európai Transznacionális Együttműködési Programja és a magyar állam társfinanszírozásában valósul meg. Környezetvédelmi tematikájú magyar kezdeményezésként a projekt elsőként nyerte el a Duna Régió Stratégia emblémáját, amely jelzi, hogy a megvalósítás európai szinten is kiemelt figyelmet kap. Az Európai Unió által finanszírozott program egyik fontos hozadéka, hogy a rendelkezésre álló összeg nagy részének személyi kiadásokra fordításával új munkahelyeket teremt a térség országaiban.

Változó éghajlat, szélsőségesebb időjárás

Az éghajlatváltozás ma már nem számít elvont vagy megkérdőjelezhető fogalomnak. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) 2007-ben megjelent negyedik jelentése szerint az átlaghőmérséklet 20. század közepétől mért globális növekedése 90 százalékos valószínűséggel az emberi tevékenység miatt bekövetkező üvegházhatású gázkibocsátásoknak tudható be. Szembe kell néznünk azzal is, hogy a klímaváltozás nemcsak a távoli területeket sújtja, hanem régiónk időjárásában is egyre komolyabb változásokat idéz elő. Európában a Kárpát-medence, és különösen a Balkán éghajlatára egyre jobban jellemzőek a felerősödő és megszaporodó időjárási szélsőségek, a rövid időn belül lezajló nagy intenzitású meteorológiai események. Minden évben egyre később köszönt be a tél, a hótakaróval borítottság mértéke jelentősen lecsökkent. Nyáron és már ősszel is jobban érvényesül a mediterrán klíma hatása, ezért megnőtt az aszályos, forró napok száma, egyre gyakoribbak az aszályos évek. Az utóbbi években újabb és újabb hőmérsékleti rekordok dőlnek meg, nyaranta egyre több hőhullámmal kell számolni. Az átmeneti évszakok hirtelen köszöntenek be; márciusban előfordulhatnak nyári hőmérsékleti értékek, de ugyanúgy lehet áprilisban téli hideg is. A térséget az utóbbi 30 évben egyre nagyobb mértékben sújtják az özönvízszerű esőzések, viharok, orkánok, akár tornádók is. A felerősödő és megszaporodó időjárási szélsőségek mind nagyobb mértékben befolyásolják egészségünket, élővilágunkat, az alapvető ellátást biztosító infrastruktúrákat, a mezőgazdaság termelékenységét és az élet szinte minden területét.

Árvizek, kitelepítések

A Kárpát-medence földrajzi adottságaiból adódóan a határokon is átnyúló áradások okozzák a térségben a legsúlyosabb károkat. Az 1998 óta eltelt 15 évben nyolc olyan év volt, amikor a Tisza és a Duna hazai szakaszán rendkívüli árhullámok vonultak le. Az ország történetében a legnagyobb kitelepítés, 20 település evakuálása a Tisza 2001 márciusi áradása alkalmával a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tarpán lezajlott kettős gátszakadás következménye volt. A kizúduló víz 26 ezer hektárt és 11 települést öntött el, 3200 épületet károsított meg, amelyek közül 217 össze is dőlt. A költségek és a károk akkori árakon 60 milliárd forintra rúgtak. 2010-ben a 110 éve nem látott mennyiségű csapadék következtében országszerte bel- és árvizek pusztítottak (közel 400 ezer hektárt borított belvíz), amelyek országosan kb. 100 milliárd forint kárt okoztak. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében május és június folyamán az éves átlagos csapadék felét kitevő mennyiségű eső (294 mm) hullott le. A Sajón, a Bódván és a Hernádon a vízállás meghaladta az addig mért legmagasabb vízszintet, több helyütt történt gátszakadás. Az áradások következtében 3500 épület károsodott, 284 ház dőlt össze. A tartós esőzések következménye számos földcsuszamlás, partfalomlás is.

Hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadék

Az áradások napjainkban már nem csak a nagy folyókat sújtják, az utóbbi 10-15 évben egy új jelenség, az ún. villámárvizek is sok gondot okoznak. A hirtelen elöntések a hegy- és dombvidéki patakok vízgyűjtőjén alakulnak ki egy-egy intenzív, heves esőzés alkalmával, a váratlanul lezúduló víz elleni védekezés csaknem lehetetlen. A villámárvizek iskolapéldájává vált a 2005 áprilisi mátrakeresztesi katasztrófa. A térségben közel két óra alatt 111 milliméter eső esett, s a megáradt Csörgő-patak elsodort egy hidat és egy fél házat, fél tucatot lakhatatlanná tett és húszat megrongált, megsemmisítve a közműveket is. A kár több százmillió forintot tett ki.

Orkánerejű szél, tornádók

A közelmúlt egyik legtragikusabb eseménye a 2006. augusztus 20-i, orkánerejű szelekkel és jégesővel érkező budapesti vihar volt. A hirtelen jött ítéletidőben a tűzijátékot néző mintegy másfél millió ember teljes sötétségben, fejvesztve igyekezett menekülni a rakpartokról. Körülbelül ötszázan megsebesültek, öten pedig életüket vesztették. A filmre is vett hazai tornádók közül a legpusztítóbbnak az 1997 novemberében a Nagykunságban tomboló forgószél bizonyult, amely Kunszentmártonban 130, Mezőtúron 53 épületet rongált meg. A mintegy 200 km/óra sebességgel haladó forgószél alig húsz perc alatt vonult végig Kunszentmártonon, személyi sérülés szerencsére nem történt.

Aszály, erdőtüzek

A nagy meleg gyakran tartós szárazsággal párosul, 1990 óta átlagosan minden második év aszályosnak minősül. Az ilyen időjárás súlyos károkat okoz a mezőgazdaságban, a helyzetet homokviharok és erdőtüzek is súlyosbítják. Nem véletlen, hogy az utóbbi évek legpusztítóbb erdőtüzei éppen az ország legvízhiányosabb térségében, a Kiskunságban tomboltak, és Bács-Kiskun és Csongrád megye fenyvesei szinte minden évben meggyulladnak. Idén tavasszal Bugacon, a Kiskunsági Nemzeti Park fokozottan védett ősborókása több napon keresztül lángokban állt. Mintegy 2000 hektáron vált a növényzet és a menekülésre képtelen pusztai állatvilág a lángok martalékává. Bár lakott területet nem veszélyeztetett a tűz, természetvédelmi szempontból igen súlyos katasztrófáról van szó: szakértők szerint a borókás regenerálódásához több évtizednek kell eltelnie.

***

A katasztrófavédelem kiemelt fontosságot tulajdonít a kockázatok előzetes becslésének, a megelőzésének. Ezt a tendenciát felismerve kezdeményezte a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság a SEERISK projekt elindítását, amelynek fő célkitűzése, hogy Délkelet-Európa és a Kárpát-medence azonos természetű éghajlati szélsőségeire összehangolt, egységes kockázatbecslési és felkészülési módszertan készüljön.

A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság által 2012. szeptember 13-14-én, Budapesten megrendezett nyitókonferencia a SEERISK projekt hivatalos kezdete.

***

A Projekt hivatalos weboldala: http://www.seeriskproject.eu
Letöltés: Klímaadaptációs kézikönyv

Kapcsolódó közlemények:

Kapcsolódó hírek: