Gyakran Ismételt Kérdések


 
Vissza

Az üzemazonosítás során hogyan kell figyelembe venni a kőolajtermékeket?

A kőolajtermékeket alapvetően a R. 1. melléklet 1. táblázata alapján, vagyis nevesített anyagként kell besorolni az alábbiakat szerint:
1. oszlop
2. oszlop
3. oszlop
Veszélyes anyagok
Küszöbmennyiség (tonnában)
 
alsó
felső
Kőolaj termékek:
2 500
25 000
 a) Gazolinok és benzinek
 b) petróleumok (beleértve a repülőgép üzemanyagokat)
 c) gázolajok (beleértve a dízelolajokat, a háztartási tüzelőolajokat és a gázolaj keverő komponenseket)

A kőolajtermékek tulajdonságaik alapján sorolhatók be a fenti három kategória valamelyikébe:
a) Gazolinok és benzinek − forráspontjuk -20 és 250oC közötti és C4-C12 szénláncúak;
b) petróleumok − forráspontjuk -70 és 290oC közötti és C7-C17 szénláncúak;
c) gázolajok − forráspontjuk -150 és 500oC közötti és C9-C25 szénláncúak.
 
Megjegyzés: A "kőolajtermékek" nevesített csoportján belül az egyes alcsoportok (gazolinok és benzinek, petróleumok, gázolajok) egymástól való megkülönböztetésének a R. szempontjából nincs szerepe, mivel az egyes alcsoportokhoz tartozó küszöbértékek azonosak.
 
A kőolajtermékeket az előbbiekben felsorolt információk alapján a R. 1. mellékletének 1. táblázata szerint kell besorolni, mivel a jogalkotó szándéka − a kőolajtermékek nevesített anyagként való meghatározásával − az, hogy könnyítést adjon, ezért ezen anyagokra magasabb határértékeket adott meg. Amennyiben az üzemeltető a kőolajtermékeket nem tudja a fenti adatok alapján besorolni, akkor alkalmazható a biztonsági adatlapok és az R-mondatok alapján a R. 1. mellékletének 2. táblázatába történő besorolás is, de ebben az esetben a határértékek alacsonyabbak lesznek. Konkrét CAS vagy UN szám alapú anyaglista nem áll rendelkezésre a besoroláshoz.