Page 5 - Kéménytüzek megelőzése

A kéményekben kialakuló tüzek alapvetően kétféle módon
keletkeznek. Vagy a kémény belső felületén lerakódott korom,

vagy súlyosabb esetben kátrány gyullad meg. Míg

koromégésnél az égés viszonylag gyorsan végbemegy, addig
kátrányégésnél ez jóval magasabb hőmérsékleten és hosszabb

idő alatt lezajló folyamat. Mindkettő esetben számolni lehet
azonban azzal, hogy az így kialakuló égés a

kéményből az azzal határos épületszerkezetekre átterjedve
komoly károkat okoz, vagy akár kiterjedt épülettüzet

eredményez. Így egy későn észlelt kéménytűz akár a teljes
épület leégéséhez is vezethet. Kevesen ismerik e veszélyforrást

és még inkább azt a tényt, hogy valamennyi
kéménytűz megelőzhető. A prevenció kulcsa a koromlerakódás

minimalizálása, illetve a kémény rendszeres – indokolt esetben

a jogszabályban meghatározottnál is gyakoribb –
felülvizsgáltatása és tisztíttatása. A korom a tökéletlen égés

mellékterméke, ami leginkább az égéshez szükséges levegő
elégtelen utánpótlására vezethető vissza. Lényeges tehát, hogy

a tüzelőanyag égetésének időtartama alatt mindvégig
biztosított legyen a megfelelő oxigéntartalmú – azaz „friss” –

levegő folyamatos utánpótlása. A korom fokozatos
lerakódásával egyre szűkül a kémény belső áramlási

keresztmetszete, ami még tovább rontja a megfelelő
kéményhuzatot, így folyamatosan növekvő ütemű

koromlerakódáshoz vezet. A koromlerakódás

kátrányosodásához – azaz a még komolyabb tűzveszélyhez –
vezet, ha nem kellően száraz tüzelőanyaggal fűtünk, vagy ha a

nem megfelelően méretezett, illetve kialakított
tüzelőberendezés, vagy kéményrendszer miatt a füstgáz

hőmérséklete már a kéményben a víz kicsapódását
eredményező szintre (50 – 70 °C) csökken. De nem csak a

kémények belsejében kialakuló égés, hanem a már kialakult

kéménytűz épületszerkezetekre történő átterjedése is
megelőzhető. Leginkább a régebbi építésű épületeknél fordul

elő, hogy a kéménytestbe éghető épületszerkezet, például
gerenda vagy szarufa került beépítésre.