Page 3 - magazin-november

A vörösiszap tizenhárom pillanatavörösiszap tizenhárom pillanata
A

! „Egyszer csak furcsa zajra lettünk figyelmesek, meg az emberek kiabálására, nõk sikoltozására. Pár másodperc múlva már jött is
ez a nagy hullám, méghozzá két irányból is: a szemközti házak között, meg az utcáról a várkert felõl. Ide a postára menekültek be az
emberek.” ! Velekei István, a devecseri postahivatal biztonsági õre

! „Akkor még jött az iszap. A terepviszonyoktól függött a mélysége, a házak között és az udvarokban jóval derékon felül volt… Min-
den fordulónál nagyon féltem, hogy elesek. A második házból egy idõs embert hoztam ki, amikor az egyik lábammal beleléptem va-
lamilyen mély gödörbe – pár centin múlt, hogy nem merült meg a mellesnadrág, nem vágódtunk bele az iszapba.”
! Ifj. Németh Sándor ajkai tû. fõtörzsõrmester

! „A patakon túl élõk voltak nagyon elkeseredve, de mi oda nem tudtunk átjutni, mert már az elsõ hullámok lerombolták a hidat.
Szörnyû élmény volt, hogy tudtuk: ott túl nagy bajban lehetnek az emberek, de most nem segíthetünk rajtuk, meg aztán a hídon, a
patakon innen is menteni kellett a házakban rekedt lakosokat.” ! Sághy-Takács Krisztián, az Ajkai HÖT tû. õrmestere

! „A vörösiszap emberre nem veszélyes anyag, nem okoz maradandó károsodást, erõs vízsugárral eltávolítható a bõrt ért szennye-
zõdés, és a keletkezett kár is lényegesen kisebb, mint amekkorát emlegetnek… az idõjárás a felelõs, sok esõ esett, meggyengítette
a tározó falát – tehát ami történt, az természeti katasztrófa.” ! MAL Zrt., közvetlenül a gátszakadás után
! „Másfél órával a gátszakadás után a helyszínen voltam, még hömpölygött az ár. Sok mindent láttam már, vörös iszapfolyamot még
nem. Hihetetlen volt az egész. Még nem is lehetett pontosan tudni, hogyan történt, de azt igen: nagyon nagy a baj. Az elsõ gondola-
tom az volt, vajon milyen szcenárióra nem készültünk? Ez csak egy pillanatig tartott, mert a helyszínen lévõ Veszprém megyei osz-
tályvezetõ nagyon határozott és alapos helyzetelemzést adott, aztán tettük a dolgunkat.”
! Dr. Hoffmann Imre tû. vezérõrnagy, fõigazgató-helyettes

! „Amikor Devecserre érkeztünk, még folyt az utcákon az iszapos víz. Döbbenetes volt a látvány. A tûzoltó kollégák szemében vi-
szontláttam azt a hitetlenkedést, amit én is éreztem, mert ép ésszel azt gondolná az ember, hogy ilyen nem történhet meg, de mégis
megtörtént. Az is lehangoló volt, amikor napok múlva láttam, ahogy egy egész élet munkáját, egy korábban gyönyörû házat a munka-
gép húsz perc alatt földig rombol. Felfoghatatlan volt.” ! Czomba Péter tû. alezredes, megyei igazgató

! „Elborzasztott, amit ott láttam. Pályafutásom során átéltem ciánszennyezést, pusztító árvizeket, sok mindent, azt hittem, nekem
már nem tudnak újat mutatni. Ehhez képest egy vadonatúj kihívás elé állított az élet mindannyiunkat. Túlzás nélkül állíthatom, hogy
megfeleltünk ennek a kihívásnak. Mérhetetlenül büszke vagyok azokra a hivatásos kollégákra, akik gondolkodás nélkül gázoltak az
iszapba, hogy tegyék, amit esküjükben vállaltak.” ! Dr. Bakondi György tû. altábornagy, országos katasztrófavédelmi fõigazgató

! „Ötödikén jöttem Kolontárra. Katasztrófa volt, siralmas. Három, három és fél méter magasan minden csupa iszap volt. Akkor még
az eltûnteket kerestük. Csak nappal lehetett dolgozni, mert az emésztõ tetejét is elvitte az áradat, féltem, hogy valaki beleesik. Elõ-
ször a felháborodás lett úrrá legtöbbünkön, aztán már csak a szomorúság maradt.” ! Dr. Zoltán Ferenc tû. ezredes, tûzoltósági fõfel-
ügyelõ

! „Hosszú évekig Zalában teljesítettem szolgálatot, a Dunántúl nagyon kedves a szívemnek. Úgy vélem, az emberben lévõ kötõdé-
sek erõsítik azt, amit a munkájában meg kell valósítani. Amikor megkaptam a feladatot, attól kezdve csak arra koncentráltam. Igaz,
hogy maga az eset példátlan, de nekünk klasszikus katasztrófavédelmi, lakosságvédelmi feladatokat jelentett. Nagy erõkkel, szerve-
zetten dolgoztunk, erõn felül teljesítve. És közben folyamatosan kapcsolatban voltunk az elkeseredett, bajban lévõ helybéliekkel.”
! Dr. Muhoray Árpád pv. vezérõrnagy, kárhelyszíni parancsnok

! „Ilyen vörös világot eddig még nem láttam. A házak, az utcák, a fák, de még az emberek is azok voltak. Az elsõ gondolatom az
volt, szerencse, hogy ez nem éjjel történt, annak beláthatatlan következményei lettek volna. A leghátborzongatóbb élmény az elsõ
kolontári házak bontása volt: mindegyiknél megszólaltak a harangok. Ez hátborzongató volt…” ! Dobson Tibor tû. ezredes, hivatal-
vezetõ

! „Itt helyreállításnak, a hídon túl nem látom értelmét…(az emberek) nem nagyon tudják elképzelni, hogy itt lefekszenek, és reggel
felkelnek, és úgy folytatódik az élet, mintha mi sem történt volna.” ! Orbán Viktor miniszterelnök, október 7-én, Kolontáron

! „Biztos vagyok benne, hogy a házaknak lelke van. Mindenki, aki valaha élt, örült, sírt, álmodott, született és meghalt ott, a ház lel-
kének része lesz, de valahogy külön életük is van, tõlünk függetlenül. A rombolás ideje alatt csak álltunk némán, könnyes szemmel
bámultunk, és mind hallgattuk a templom tornyát, ami minden térdre zuhanó, majd elterülõ háztól hosszú, komor harangszóval bú-
csúzott.” ! Töttõs Györgyi pv. fõhadnagy, szóvívõ

! „Kísértetvárosnak látszott Kolontárnak az a része, amin végigsöpört az iszap. Álltam ott, néztem a néptelen, vörös házakat, a pusz-
títás ezer nyomát. Fényképeket akartam csinálni, de csak néhányat voltam képes. Úgy éreztem, tiszteletlenség.”
! Berkes Viktória pv. fõhadnagy, fõosztályvezetõ-helyettes