Page 23 - magazin-április

hogy ha valami jól szól, mitől szól jól, hogy léte- szerrel próbál megismerkedni. János immár
zik pikoló, prím, tenor, kis basszus, bőgő, és még tizenhat éve segíti ebben a szarvasi fiatalokat a
számtalan fajta citera, a hangszer lehet például helyi álltalános iskola égisze alatt, ahol kezdet-
vékony, lapos, hasas, oldalfejes. Galát János ben öttagú volt a szakkör, ma már öt csoportban
kizárólag ötven centiméteres hangszereket harmincketten látogatják. Tanítványai gyakori és
közkedvelt fellépői a városi és iskolai rendezvé-
nyeknek, nemzetiségi napoknak, de megfordul-
nak országos, valamint népzenei találkozókon,
falunapokon is. Az, hogy valaki jól játszik egy
hangszeren, még nem garancia arra, hogy erre
másokat is képes megtanítani. János esetében
viszont minden adott, mert ugyan nem zeneta-
nár, de civil képesítése szerint óvodapedagógus,
ehhez még türelem és kitartás is társul.
Galát János tűzoltó alezredestől persze a zene
mellett az egyenruha és a fegyelem sem állt soha
távol. A tűzoltóságot megelőzően hivatásos
katonaként szolgált, majd pár év kihagyással,
1992-ben talált rá jelenlegi hivatására a szarvasi
tűzoltók között. Volt beosztott tűzoltó, rajpa-

Fotók: Galát János családi album, Várszegi György
készít, ez meghatározott hangmagasságot is
jelent, viszont a keze alól kikerülő citerákat min-
dig egyedi díszítéssel látja el. Évente három
darabnál nemigen csinál többet, hiszen egy-egy
citera elkészítése viszonylag hosszadalmas
folyamat. Az új hangszereket az év végén a leg-
szorgalmasabb és legtehetségesebb diák kaphat-
ja ajándékba. János pénzért nem árul citerát, az
arra érdemesek ajándékba kapják, de volt már
olyan is, hogy jótékony célú árverésre ajánlotta
fel egy hangszerét. A saját készítésű citera csalá-
don belül is gyakori ajándék, János gyermekei és
a felesége is megtanultak néhány dalt cserébe,
hogy kedveskedjenek vele az alezredesnek.
Az emlékek felidézése közepette a kolléga
beszélt arról is, hogy a 70-es években a citera még
közkedvelt hangszer volt, főleg a falvakban és a
tanyavilágban. Úgy tartják, régen egy Békés
megyei kis faluban majd’ minden utcában volt
valaki, aki tudott citerázni, és ismerte a régi dalla-
mokat. A hangszer nélkülözhetetlen kelléke volt a rancsnok, szolgálatparancsnok, majd a korábbi
lakodalmaknak, disznótoroknak, de kukoricafosz- tapasztalataira alapozva került a Békés megyei
tás alkalmával is gyakran ezzel kísérték a dalokat. katasztrófavédelmi műveleti szolgálat csapatá-
Azonban napjainkban már vidéken is ritka- ba, ahol jelenleg is nagy elhivatottsággal és szak-
ságszámba megy, ha egy tizenéves ezzel a hang- értelemmel dolgozik.

2022. ÁPRILIS 21