Page 16 - OKF Online Magazin

szóvivők Egymás szemében14

Dr. Nagy Szilvia – Békés megye

A legutóbbi továbbképzés előtt a kávéscsészék felett dr. Nagy Szilvia, Békés megye
szóvivője elgondolkodva azt mondta: már „régi motorosnak” számítok a szó­
vivők között. Tapasztalatára tényleg bármikor számíthatunk. Egy magabiztos,
komoly nőnek ismertem meg, s kíváncsi voltam, békés kisugárzása milyen embert is
takar. „Kislányként könyvtáros, aztán régész akartam lenni. Hét évig balettoztam,
tavaly óta újra járok órákra, a tánc szeretete tehát végig kíséri az életem. Az irodalom
és a történelem szeretete vitt a jogi egyetemre. A kriminológiai-szociológiai témájú
szakdolgozatom szerkesztésekor aztán a konzulensem, egy kedves tanárnő azt mond­
ta, írjak, ez az én utam. Szavai boldoggá tettek és megerősítettek, bár sejtelmem sem
volt, hol próbálkozhatnék. Aztán a gondviselés segített, felvettek gyakornoknak a
megyei napilaphoz, később pedig a helyi televízióhoz. Megtanultam látni és láttatni.
Amikor a katasztrófavédelmi igazgatóságra kerültem, rengeteg új kihívással szem­
besültem, de barátságos közeg
fogadott. Az első interjúmat nem
felejtem, a szöveget már előző nap olvasgattam. Azóta a felké­
szülési idő percekre, a drukk minimálisra csökkent.” Szilvia
nemrégiben ment férjhez, újságíró férjével gyakran össze­
fonódik a munkájuk, ilyenkor ugyanúgy viselkednek, mint
más sajtós kollégák. Komolyan veszik a hivatásukat, emellett
egymás legfőbb támogatói és bizony kritikusai. „A tűzoltók
olyan emberek, akiknek életfeladata a segítség a bajba jutot­
takon. Én a tűzoltók érdemeit közvetítem, nem oltok, nem
mentek, de szép feladat, hogy rámutathatok felelősségükre,
tetteik jelentőségére.”

Bázelné Mihályka Szabina – Somogy megye

Precíz, céltudatos, lelkes, talpraesett – ilyennek látom Somogy
megyei szóvivő kollégámat. Bázelné Mihályka Szabina évekig
városi, megyei, sőt országos televíziók tudósítója volt. A média
„másik oldalára” az hozta, hogy már nem látta a kihívást, „elmúlt
a szerelem”. A szervezethez másfél éve került, mint mondja, a ka­
tasztrófavédelem új színt hozott az életébe, most úgy érzi, végre is­
mét sokat tehet a somogyiakért, immár egyenruhában. Hozzáteszi,
leírhatatlan büszkeséggel tölti el, hogy ugyanazt viselheti, mint akik
lángoló épületből mentik ki a bajba jutottakat, életük kockáztatásával
óvják embertársaik értékeit. „Sze­
retném mindig azt a rajongást és
bizalmat látni az emberek szemé­
ben, amit most, amikor a tűzoltóinkra néznek. Vágyam, hogy a gyerekeinkből felelősségtel­
jes felnőttek váljanak.” Mert most rengeteg a tennivalója – nemtörődöm felnőttek, gondatlan
tűzgyújtók, könnyelműen hártyajégen korcsolyázók, meggondolatlan strandolók. Közben
anyaként is helytáll. Férjével öt éve házasodtak össze, kislányuk, Zoe négyéves. Édesanyja
szerint a lányka, ahogy a neve is jelzi, életrevaló, két fiú veszett el benne. Amikor ezt mások
megjegyzik, a szülők mindig rávágják, az anyukája sem Barbie, hanem tűzoltó. De nem csak
ez a hasonlóság. Amikor a sporttiszt megtudta, hogy Szabina gyerekként versenyszerűen
úszott, benevezte a pontszerző bajnokságra – így most újra edz. A lánya is imádja a vizet, így
amikor a kicsi úszásórán van, a mamának is jut egy kis szabadidő. Jövőre szeretné átúszni
a Balatont a kollégáival.