Page 19 - magazin-február

17KATASZTRÓFAVÉDELEM 2017. február

„A teremtés érdekel, azzal foglalkozom”

Interjúnk egy levélváltásból született. Történt egyszer, hogy igazgatóhelyettesünk szemlén járt a műve-
letirányítóknál, ahol, más egyéb mellett, egy alufóliából hajtogatott, mesterien ábrázolt skorpió keltet-
te fel a figyelmét. Kiderült: az egyik ügyeletes, Fütyű Péter tű. főhadnagy, uzsonnájának elfogyasztása
után hasznosította az alufóliát, művének aztán csodájára jártak a kollégák. A hír hozzám is eljutott, de
akkorra már azt is tudtam, hogy Péter szerelme a társán és egyéves kisfián kívül maga a művészet. Fest,
alkot és vállaltan boldog. Ezért ragadtam klaviatúrát.

„Kedves Péter! „Kedves Anikó!
Nem sok olyan ember van, akivel úgy csinálok Tehát: kis bemutatkozás az elején. Fütyű Péter
interjút, hogy még soha nem láttam, csak a vagyok, elmúltam harmincnégy éves,
nevével találkoztam: leírva. A tied ugyanis sok Budapesten születtem, Kókán nőttem fel három
adatlapon szerepel. Szóval: ki is vagy te? Ennek testvéremmel együtt. A tűzoltószakma hirtelen
kellene kiderülnie ebből az interjúból, remélem, jött az életembe, mert munka kellett és lehetőség
volt. A repülők és a reptér érdekelt már gyerek-
eljutunk valameddig...” ként is, a Repülőtéri Katasztrófavédelmi
Igazgatósághoz kerültem. Négy évet szolgáltam
ott, majd négy évet a Pest megyei műveletirányí-
táson. Én voltam az első, aki megnyitott egy igazi
Pajzs-adatlapot. Végül úgy alakult, hogy
Szolnokra kerültem. Nagykátáról egyszerűbb
ide bejárni, különösen azért, mert a családom is
gyarapodott…”

„Kedves Péter!
Legutóbbi telefonbeszélgetésünk után mégsem
tudtunk találkozni. De hallottam a kisfiadat a
telefonban… Pár kérdést még megfogalmaztam,

ha van időd, válaszolnál?”

„Kedves Anikó!
Feleségemmel és tizenöt hónapos kisfiunkkal élünk Nagykátán, egyelőre albérletben, mondhatom, hogy
egészségesen és boldogan. :-) A kérdéseket megkaptam, remélem átlátható lesz a válaszlevél. Nos: gye-
rekkorom óta, amióta meg tudtam fogni a ceruzát és a zsírkrétát, azóta úgymond le sem tettem.
Szerencsémre szüleim is támogatták a tanulmányaimat. Rajztanári diplomát szereztem Egerben.
Tanítottam is egy tanévet, de hamar váltanom kellett a körülmények miatt. Kevés olyan technika van,
ami ne érdekelt volna, így amit csak lehet, ki is próbáltam és próbálok. A kedvencem sokáig a színes
ceruza volt, de szívesen használom a festékeket, krétákat is. Kísérletezgettem a felületekkel is, így fes-
tettem már tapétára, falra, parafa lapra is... Szeretek élethű, akár fényképszerű ábrázolásokat készíteni.
Az utóbbi időben talán még inkább szeretek kézműves és hagyományos népi technikákkal foglalkozni.
Néptáncolunk is a párommal Kókán, számunkra fontos a hagyományőrzés. A fafaragás mellett a hang-
szerkészítésbe is beleízleltem, fafúvós népi hangszereket készítettem. Illetve, valamennyire, az ötvös-
munkával is sikerült megismerkednem, jelenleg, szinte konkurencia hiányában, foglalkozom lázsiás
készítésével. Ez egy mondhatni divatjamúlt ékszer, de tánchoz és viseletgyűjtőknek még fontos kellék.
(A lázsiás népi ékszer, amelyet főleg a Duna mentén készítettek és viseltek. Azokból a pénzérmékből ver-
ték, amelyeket a menyasszonytáncon gyűjtöttek össze. A pénzérméket kővel díszítették, kicifrázták, és
nyakláncot fűztek belőlük. A szerző.) Sok alkotás van már ismerősök, rokonok falain, általában termé-
szeti ábrázolások vagy portrék. Készült néhány mesefigurás gyerekszoba, vagy nagy méretű falfest-
mény, például a repülőtéren a tűzoltó-parancsnokság falain, azok repülőtéri gyakorlatok fényképei alap-
ján, ottani élethelyzeteket ábrázolnak. Szerencsére itthon támogatás és szeretet vesz körül. Cserébe szí-