Page 16 - magazin-február

PORTRÉ14

„A mai napig jó érzés
a szirénák hangjára ébredni”

Január közepén az országos katasztrófavédelmi főigazgató kerek születésnapja alkal-

mából, életútja elismeréseként rőzsekést adományozott dr. Egyed Dezső nyugállomá-

nyú tűzoltó alezredesnek, a Somogy Megyei Tűzrendészeti Osztályparancsnokság

volt osztályparancsnokának. Február elején egykori kollégái és a Somogy Megyei

Katasztrófavédelmi Igazgatóság jelenlegi vezetői is felköszöntötték a kilencvenedik

születésnapját ünneplő nyugalmazott alezredest. Meglepetés volt ez a mindenki által

Dezső bácsinak szólított egykori parancsnoknak, hiszen Wéber Antal tűzoltó dandár-

tábornok, megyei igazgató a köszöntés részleteibe előzetesen csak az ünnepelt fiát

avatta be.

l Le kell szidjalak! – mondta az kezdtem dolgozni. Nem akartam
igazgatónak mosolyogva az ünne- vasutas lenni, de új ruhákat kellett

pelt, mikor belépett a harmadik vennem, amihez kellett a forint.
emeleti terembe – Miért nincs még Élveztem egyébként a vasútépí-

ebben az épületben lift? Szerencse, tést. Nyolc óra munkáért nyolc
hogy jók a lábaim. forintot kaptam. Egy szürke,
magában csíkos öltönyt vettem
l Neked még nem kell ez – belőle, amiben egy ismerős szerint
ütött oda aztán botjával a nyolcva- úgy néztem ki, akár egy grófgye-
nöt éves Németh József faragott

botjára, amelyre az egykori bajtárs rek. Így már nem is bántam, hogy
támaszkodott. – Hogy gondolod? a régi öltönyömet

Te jóval fiatalabb vagy nálam. Németországban hagytam. Egy
A kilencvenéves Dezső bácsi nap indultunk haza a munkából –

végig viccelődött a számára rende- hárman voltunk vasútépítők

zett ünnepség alatt. Wéber Antal megyei igazgató Bazitáról –, amikor kinyílt előttem a világ: meglát-

„földijeként” köszöntötte őt, minthogy mindketten tunk három délceg tűzoltót, gyönyörű szürke
zalaiak. A dandártábornok beszédében elmondta, egyenruhában. (Most ti szebbek vagytok egyéb-

hogy Egyed Dezsőt tizenhét évesen ként. De akkor ők nagyon tetszettek abban az
Németországba hurcolták, majd a hadifogságból egyenruhában – kacsintott ki a történetből Dezső
tíz hónap után, 1945 decemberében tért haza. 1948. bácsi.) Erre mondja a Farkas Jóska, azt olvasta,

június elsején szerelt fel állami tűzoltónak. hogy lehet jelentkezni a tűzoltósághoz.
l Tudjátok, hogy lettem tűzoltó? Nem ám a csa- Jelentkeztünk is mind a hárman.

lád révén szívtam magamba a tűzoltóság szerete- Sosem felejtem azokat a délceg
tét. Amikor hazavergődtem Németországból – tűzoltókat. 1948. június elsejével

ahova nem önszántamból mentem –, a vasútnál vonultunk be és nagyon sokan vol-
tunk. A sok száz jelentkezőből

háromszázat vettek fel. Addig nem
sok közöm volt a tűzoltósághoz, csak

annyi, hogy a jegyző kijelölt minket önkéntes tűz-
oltónak.

l Aztán elvégezted a tiszthelyettesi és a tiszti

iskolát is – vetette közbe Wéber Antal. – Az elhiva-
tottságodat pedig többször elismerték.

l Higgyétek el, még mindig áldom a sorsot,
hogy tűzoltó lettem és még mindig annak érzem

magam. Nincs olyan nap, hogy ne jusson eszembe
a tűzoltóság. Nemcsak azért, mert az ablakom alatt

vonulnak el a szerek… nem baj ám, nem szidom
őket akkor se, ha felébredek a szirénára, mert

tudom, hogy teszik a dolgukat.