Page 17 - magazin-február
P. 17
15
A nyugdíjas bajtársak is felidéztek egy-egy KATASZTRÓFAVÉDELEM 2017. február
emlékezetes pillanatot. A hetvennyolc évével szin-
te ifjonc Bene Szilveszter egy tűzesetről számolt
be. „Jött a jelzés, hogy lángol egy kazal
Bőszénfánál. A hasonló kazlak oltása napokig is
eltartott. Mire a tűzoltói esetekről rendszeresen
tudósító újságíró azt javasolta, hogy árkoljuk
körbe azt. „Azt, a rossebeket” – ezt egykori elöljárójának, hogy felvette őt a tűzoltói
mondtad. Kiss László, aki már a kötelékbe.
nyolcvanadik évét tapossa, a felesé-
ge üdvözletét hozta. Elmesélte, l De mindig jó voltam hozzád, ugye? Sose
hogy Dezső bácsi pontosan tudta, szidtalak le benneteket? – kérdezte az ünnepelt.
annak idején egy tűzoltóversenyről
haza kell küldenie a mindenórás l Ok nélkül soha – harsantak fel egyszerre az
asszonyt és férjét, sőt még a saját egykori beosztottak.
autóját is odaadta, hogy mihama-
rabb hazaérjenek. Másnap a világra l Okosat szóltál. Egyébként a rossz dolgokra már
is jött Kiss László elsőszülött fia. nem emlékszik az ember 90 évesen.
Az ünneplők ajándékokkal is fel-
l Te velem jártál dolgozni – for- köszöntötték Dezső bácsit. Heizler
dult az ünnepelt a nála öt évvel fia- ezredes vörösborral lepte meg,
talabb Németh Józsefhez. hiszen az a hírek szerint egészsé-
ges…
l Így van. Sőt arra is emlékszem, l Azt hoztál? Jó, hogy anno fel-
hogy csak egyszer álltál fa alá, akkor is összeverte vettelek – vágta rá a mindig válasz-
a kocsid tetejét a lehulló gesztenye. ra kész Egyed Dezső.
Az igazgatóság nevében Wéber
l És veled akartam kikalapáltatni? Antal egy Flórián-szobrot adott át
l Ez így volt – helyeselt a nyugdíjas marcali tűz- az egykori Somogy Megyei
oltóparancsnok. Tűzrendészeti Osztályparancsnok-
Heizler György, a néhány évvel ezelőtt nyugdíj- ság kilencvenedik születésnapját
ba vonult megyei igazgató köszönetét fejezte ki ünneplő vezetőjének. A hatvanéve-
seket megszégyenítő Dezső bácsi az
ünnepség hátralevő részében ki sem engedte a
kezéből a tűzoltók védőszentjének szobrát.
Büszkén mutatta az egyenruhás fotókat is magáról.
l Látjátok, itt a bizonyíték, hogy elvégeztem a
tiszti iskolát. Huszonnégy évesen hadnagyként
milyen fess voltam, ugye? – nézett kíváncsian a
hölgyekre.
Elköszönéskor még felelevenített egy utolsó ese-
tet, hangot adva reményének, hogy nem utoljára
köszöntötték őt a tűzoltólaktanyában kerek évfor-
duló alkalmából. Elmesélte, hogy pár éve, amikor
orvosnál járt, a doktornő a laboreredményeket
nézve azt jósolta, hogy száz évig fog élni. Az akkor
nyolcvanhat éves Egyed Dezső ezt kevesellte, ezért
hozzácsaptak még tízet.
l Na, ebbe már beleegyeztem. Ezért fogok én
110 évig élni….
Kép és szöveg:
Bázelné Mihályka Szabina tű. főhadnagy
