Page 3 - katved-április

3

Mindig van egy elsô A tartalomból

alkalom…

Havat hoztak a márciusi Idôszerû kérdések
Kemény megpróbáltatások elé állított
ifjak mindenkit a március.........................................2 KATASZTRÓFAVÉDELEM 2013. április

Rutinos katasztrófavédelmi szakemberek szeme már meg se rebbent azon, hogy március tizen-
negyedikén újabb rohamot indított a tél, hiszen a különféle veszélyhelyzetek, időjárási szélső-
ségek rendszerint ünnepnapon, hétvégén, munkaidő után jelentkeznek. Ez a mostani azonban
más volt, mint a korábbiak. Másfél éves viszonylagos nyugalom, nagyobb veszélyhelyzetektől
mentes időszak után, a 2011 óta változóban lévő katasztrófavédelem és védelmi igazgatás első
komolyabb erőpróbáját jelentette, hogy az ünnepi hosszú hétvége előestéjén „leszakadt az ég”
és az évszakhoz egyáltalán nem passzoló mennyiségű hó érkezett, ami roppant barátságtalan
széllel párosult. Egy éve égett az ôsborókás...............................7
Ezen a ponton a forgatókönyvírók azonban bevetettek minden olyan fordulatot, amitől drá-
maivá válhatott a helyzet. Hófúvás jött, óránként tömegbalesetek történtek az M7-es autópályán,
beállt az M1-es is, utakat lepett be a hó, ezrek rekedtek a fogságában. Nehéz órák következtek, Krónika
sokan, köztük nők és gyerekek, több mint egy napot vesztegeltek lehetetlen körülmények kö-
zött. És bár mindenki, akinek ez hivatalból dolga, és sokan csak emberségből, tették a dolgukat, A miniszter értékelése: a katasztrófavédelem
mentettek, étellel, itallal, takaróval segítettek. Emberfeletti munkát végeztek a tűzoltók is, százak 2012-ben betöltötte rendeltetését...................11
dolgoztak magukat nem kímélve, nem egyszer több műszakot egyhuzamban. Mert a tűzoltó már Gyakorlat az M6-os alagútban......................13
csak olyan, hogy ha emberéletről van szó, nem számít a munkaidő és nem számít a fáradtság
sem. Most is így volt, senki ne vonja kétségbe! A helyzet kezelését ilyen-olyan fórumokon bizto-
san elemezni fogják még, de azt nem szabad feledni, hogy aki ott volt, mindent megtett, sokszor
talán még annál többet is.
Mint minden szélsőséges helyzetnek, ennek a mostaninak is vannak tanulságai, ezeket le kell
vonni, azoknak is, akik a fi gyelmeztetések, a meteorológiai előrejelzések hatására bátran elha-
laszthatták volna az utazást, meghallgatván az előrejelzéseket, mégsem tették. Tudjuk, a magyar
ember nem tűri, hogy megmondják neki, mit csináljon. Elindul a hosszú hétvégére – családostul,
apró gyerekestül, akár enni- és innivaló nélkül, ha úgy adódik, nyári gumikkal –, ha addig él is.
Egyöntetű vélemények szerint kész szerencse, hogy az előző mondat második fele ebben az
esetben nem vált valósággá. Két évvel ezelőtt a japán földrengés–cunami–nukleáris katasztrófa
hármasa után – ami valljuk be, kicsit nagyobb probléma, mint egy tavaszi havazás – a misszió-
ban résztvevő hazai tiszt úgy nyilatkozott, azt tapasztalták, hogy a japánok aggódtak, féltek, de Önkéntes polgári védelmi szervezet
szelíd, csöndes alázattal vették tudomásul, ami velük történt, és tették, amit a hatóságok mondtak alakult a közszolgálati egyetemen................14
nekik. Ha kellett, menekültek, ha kellett maradtak. Idehaza azt sem sikerült elérni, hogy karon ülő
gyerekkel ne induljanak útnak családok. De ha megerőltetjük a memóriánkat, eszünkbe juthat Magazin
az a hat-hétéves történet is, amikor a meteorológiai előrejelzések alapján az akkori budapesti Tûzoltós elhivatottság…..................................18
főpolgármester fújt szélviharriadót, aminek következtében rendezvények maradtak el, viszont
mert mégse kerekedett mindent elsöprő hurrikán, gúnyos kritikák célpontja lett a városvezetés.
Mi ez, ha nem a legszebb példa a „ha van–sapka–ha nincs–sapka” történetre? Arról most ne is Az igazgatóságok életébôl............................20
beszéljünk, hogy ha már útnak indult az ember, hogyan és miért kellett volna betartani a közleke-
dési szabályokat, követni a normákat. Bármilyen forgalmi helyzettel kapcsolatban megállapítható,
hogy a hazai autósok még mindig hajlamosak egyszemélyes játszótérnek tekinteni az aszfaltot.
Dugóban, torlódásnál, hófúvásban is.
Természetesen mindaz, ami március közepén történt, nem varrható az állampolgári köny-
nyelműség, önfejűség számlájára, de ha őszinték akarunk lenni, valamennyire mégis. Azonban
csalódni fog, aki azt várja, hogy itt, e sorok között fogja meglelni az utalást a kialakult helyzetért
felelősségre vonható személyekre. A havazást, az erős szelet nem ember intézte. Ha visszaolva-
sunk, láthatjuk, hogy tőlünk nyugatabbra, ahol mindig minden jobb, a megelőzés, a riasztás, a hó
eltakarítása és a szél lecsendesítése, szóval a „bezzeg” országokban is okozott fennakadást az
elmenőben még egy utolsó kínos kérdésre visszatérő, Colombo hadnagyot játszó tél. Címlapunkon: Tömegbaleset az M7-esen
Ami azonban kétségtelen, elvitathatatlan, a szolgálatot teljesítő, vagy szolgálaton kívüli tűz- március 14-én
oltó, rendőr, mentős, önkéntes, civil speciális mentő, állampolgár vállvetve, egymást támogatva Fotó: Szabó-Bisztricz Anett tű. hadnagy –
Fejér MKI
dolgozott, a sztereotípiákra rácáfolva összefogva, megoldást keresve mentett mindenki, akinek
ereje, képessége volt rá. Gyanítom, soha egy pohár tea, egy meleg takaró vagy egy liter benzin
ennyire értékes még nem volt.
Az Országos Katasztrófavédelmi
Főigazgatóság hivatalos honlapja
az interneten:
A szerkesztőség
www.katasztrofavedelem.hu