Véget ért a GrimpDay

2021. szeptember 12. 07:23

Tizenegyedik helyen végzett szeptember 11-én a HUNOR csapata a belgiumi Namurban megrendezett kötéltechnikai világversenyen. A három napos megméretésen nemcsak a fizikai és technikai felkészültségük, hanem a mentális erőnlétük is vizsgázott.

Összetettebb és nagyobb erőnlétet kívánó feladatokkal kellett megküzdeniük a kötéltechnikai csapatoknak, mint két évvel ezelőtt ugyanitt. A Grimpday-verseny ezúttal három napon át tartott, óriási és változatos terep kínálkozott arra, hogy az épített és a természeti környezetben is megmérjék tudásukat a csapatok. Térkép segítette a tájékozódásukat, de ez csak egy információ volt a sok közül, a hiányzó láncszemeket helyben kellett összeilleszteniük a versenyzőknek. Ez olykor szó szerint láncszemeket, vagy a felszerelés darabjainak az összeszerelését jelentette, máskor pedig annak kiderítését, hogy hol rejtőzhet a sérült, akit a lehető legnagyobb körültekintéssel kellett biztonságba helyezni. Az első versenynapon eláztak a csizmák, bakancsok és kötelek, amelyek összességében több száz kilogrammot nyomtak, és amelyeket gyalog kellett az akadályok helyszínéhez juttatniuk a fiúknak. Ez olyan megterhelő volt, hogy többen föl is adták a versenyt, de a magyar csapat elég elszánt volt ahhoz, hogy folytassa. A katasztrófavédelem HUNOR kötéltechnikai csapatán kívül az Alpin School civil formáció is képviselte hazánkat Belgiumban, mindkét csapat jó formában vitte végig a versenyt. 

Égető Szilárd tűzoltó főhadnagy, csapatvezető tájékoztatása szerint szigorú napirend alapján teltek a versenynapok, reggel hatkor reggeliztek, nem sokkal ez után pedig már a napi aktuális feladatról tanácskoztak. 

A HUNOR két éve készült erre az újabb megméretésre, külön figyelmet fordítottak arra, hogy tökéletesítsék a felszereléseket, és a fizikai erőnlétüket is fejlesszék. Mindez azonban mit sem ért volna, ha nem lennének lelkileg is edzettek, felkészültek a legváratlanabb helyzetekre. A sikeresen szereplő tűzoltók a verseny végén azt mondták, hogy teljesítményüket nagy mértékben meghatározta az, hogy mennyire bíztak egymásban, illetve, hogy mennyire tudtak kreatívan és összehangoltan megoldani egy-egy feladatot. A vízfelület fölött kifeszített hetvenöt méteres kötélpálya, vagy a függőleges sziklafalra történő feljutás nem számított rutin feladatnak, és a víztől nehéz kötelek súlya mellett az is gondot okozott, hogy a nyílt terepen csakis a leleményességükre és tapasztalataikra számíthattak, hiszen adott pillanatban csak a magukkal vitt készlettel gazdálkodhattak. 

Égető Szilárd arról számolt be, hogy minden nap elemezték a történteket, és ha kellett, helyben változtattak a módszereiken, korrigálták az esetleges hibákat.

Fotó: Skylotec