„Magyarországon soha többé nem fordul elő a 2010. október 4-ihez hasonló ipari katasztrófa”

A konferencia elején a résztvevők egyperces néma tiszteletadással adóztak a vörösiszap-katasztrófa tíz áldozatának emléke előtt. Megnyitó beszédet elsőként dr. Lovász László, az akadémia elnöke mondott. Felidézte, mi is történt öt évvel ezelőtt, majd úgy fogalmazott, ami akkor Veszprém megyében történt, mementója az emberi nemtörődömségnek, a környezetszennyezésnek, illetve a megelőzhető katasztrófáknak. Mint az akadémikus mondta, a tározó gátjának átszakadásakor kiömlő, körülbelül egymillió köbméternyi vörösiszap a környező településeken élők múltját törölte el, az ottani emberek életét alapjaiban változtatta meg. Az viszont, folytatta Lovász László, hogy a táj már élhető, az ökológiai pusztítás nem lett nagyobb, köszönhető egyebek mellett a katasztrófavédelem, a honvédség, a tudományos társadalom helytállásának. Az MTA elnöke emlékeztetett arra, a tudósok, kutatók már a katasztrófa másnapján ott voltak a helyszínen és tanácsokkal segítették a beavatkozókat a szennyezés lokalizálására, az iszap továbbterjedésének megakadályozására, a talajvíz folyamatos tisztítására vonatkozóan. Ezekkel a megalapozott információkkal, hangsúlyozta a tudós, rémhíreket előztek meg. A kutatásban, terepmunkában gyakorlott szakemberek munkájuk végeztével több tanulságot is levontak, mondta Lovász László, úgy vélik, a történtek például számos emberi és természeti tényező együttállásának következménye volt, le kell tehát számolni a sebezhetetlenség illúziójával. Megerősítést nyert a megelőzés fontossága, folytatta az elnök, illetve szólt arról is, hogy az akadémia erre felkészült tudósai vizsgálták a társadalmi hatásokat, és arra jutottak, hogy a trauma feldolgozásához az egyénnek és a közösségeknek is külső segítségre van szükségük.
 
A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság akkori főigazgatója, jelenleg a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója, dr. Bakondi György beszédét azzal kezdte, hogy az az októberi hétfő a magyar történelem sötét órája volt, rettegés, félelem, kilátástalanság terítette be a környéket. A segítség azonnal megérkezett, folytatta az egykori főigazgató, a tűzoltók, a rendőrök, a katonák azonnal a helyszínre mentek és gyorsan meghozta a szükséges intézkedéseket a kormány is. Tíz ember életét vesztette, majdnem háromszázan szorultak egészségügyi ellátásra, a kiáramló hatalmas mennyiségű, magas pH-értékű, maró vörösiszap miatt több mint százötvenen megsérültek, százhúszan kórházba is kerültek. A beavatkozás folyamán nyolc tűzoltó, nyolc rendőr és egy katona szenvedett első és másodfokú sérüléseket, illetve légúti károsodást. A védekezésben csúcsidőben kétezer ember több mint háromszáz technikai eszközzel vett részt a mentésben – sorolta a számokat Bakondi György. Mint fogalmazott, nemcsak a mentőerők tették a dolgukat esküjük szerint, hanem példátlan társadalmi összefogásnak is tanúi lehettünk, megmozdult mindenki, a tudósok első szóra elindultak Veszprém megyébe, szakértelmükkel segítve a védekezést. A volt főigazgató szólt a mentesítésről, a helyreállításról is, előbbi esetében kiemelte a honvédség tevékenységét.
 
Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter elsősorban a katonák tevékenységéről ejtett szót. A tárca vezetője azt mondta, váratlan és nagyon komoly munkát végeztek az ott szolgáló honvédek. A miniszter hozzátette, a vörösiszap-katasztrófa is megmutatta a felkészülés fontosságát és azt, hogy ki kell dolgozni a jogi kereteket, garanciákat is. Simicskó István azt mondta, a bajban ismerszik meg a védelmi rendszer, és öt éve ez a rendszer jelesre vizsgázott Ajka környékén. A Magyar Honvédség, hangsúlyozta a miniszter, a kimenekítésben, a mentesítésben, a hídépítésben vett részt, és a katonák derekasan helytálltak.
 
A Belügyminisztérium részéről Kontrát Károly parlamenti államtitkár emelkedett szólásra. Mint mondta, pápaiként kiemelt figyelmet fordít a környéken élők mindennapjaira, gyakran beszélget az ottaniakkal. A politikus tolmácsolta az érintett térség lakóinak köszönetét a kapott segítségért, mint mondta, az ott élők érezték, hogy az egész ország velük van. A katasztrófa óta öt év telt el, azóta megújult a környék, megújultak a közösségi terek, de az emberekben mégis van hiányérzet. Hiányolják az igazságot, fogalmazott Kontrát Károly, azt, hogy valaki megnevezze a felelősöket. Ennek kimondása segítene a történtek feldolgozásában, tette hozzá az államtitkár. A vörösiszap, mondta Kontrát Károly, áttételesen nemcsak tíz ember halálát okozta, a helyiek elmondták, a katasztrófa utáni esztendőben háromszor annyian haltak meg, mint általában, főleg az idősek betegedtek bele a történtekbe. Az öt évvel ezelőtti esemény – a néhány hónappal korábbi árvízzel együtt – ahhoz vezetett, sorolta a változásokat az államtitkár, hogy módosították a katasztrófavédelmi törvényt, ezzel együtt a katasztrófák elleni védekezés rendszerét is, sok egyéb mellett létrejött az iparbiztonsági hatóság.
 
Dr. Tollár Tibor tű. vezérőrnagy, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság megbízott főigazgatója beszédében úgy fogalmazott, hogy amikor 2010 októberében átszakadt az ajkai timföldgyár zagytározójának gátja, nemcsak egy Európában szinte példátlan, súlyos személyi, anyagi és természeti következményekkel járó katasztrófa következett be, hanem önkéntelenül megindult egy komplex folyamat is. E folyamat számos összetevőből állt: a mentésben résztvevők hősiességétől a civil lakosság összefogásán át addig, a társadalmi igény alapján érlelődött gondolatig, miszerint a védelmi igazgatás és a katasztrófavédelem rendszerét újjá kell szervezni, meg kell újítani. E folyamat eredményeként, a megelőzés hatékonyságának növelése érdekében az új katasztrófavédelmi törvény bevezette a katasztrófaveszély fogalmát. A normál állapot és a veszélyhelyzet közötti átmenetet biztosító időszakban a központi veszélyelhárítási terv alapján cselekedhetünk a katasztrófák kialakulása, a károk enyhítése érdekében, mondta a tábornok. A még alaposabb eljárás érdekében a hivatásos katasztrófavédelmi szervek addigi két szakterülete – a polgári védelmi és a tűzoltósági szakterület – kiegészült egy új, harmadik ággal, a civilizációs eredetű ipari katasztrófákat hatósági eszközökkel megelőző iparbiztonsági szakterülettel. Tollár Tibor beszélt arról is, hogy a vörösiszap-katasztrófa következményei felszámolásának és a helyreállítás költségvetésének terhe összességében meghaladta a harminchét milliárd forintot. Felidézte, mekkora területen kellett eltávolítani a szennyezett anyagot, hogy mindazok, akik elveszítették otthonukat, másikat kaptak helyette. A vezérőrnagy külön kiemelte a karitatív szervezetek tevékenységét. Emlékeztetett arra, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány és a Katolikus Karitász megalakították a Civil Humanitárius Koordinációs Központot, amelynek munkájához a Magyar Vöröskereszt is csatlakozott. A segélyszervezetek a katasztrófavédelem egységes irányításával segítették a károsult családok lakhatását, ehhez albérleti hozzájárulást, ingatlan-felújítást biztosítottak, továbbá berendezési tárgyakat, konyhai kisgépeket szereztek be. Adományokkal segítették a mindennapi gondok megoldását: az élelmezését, ruházkodásét, tisztálkodásét. Kiemelt fontossággal kezelték a katasztrófával érintett lakosság számára a lelki segítségnyújtást, ezért egyrészt telefonos lelkisegély-szolgálatot működtettek, másrészt a károsult családokat személyesen végiglátogatták otthonukban. Ezzel jelentősen hozzájárultak a térség lakossága életkörülményeinek normalizálásához, hangsúlyozta az országos katasztrófavédelmi főigazgató.
 
Az általános megnyitó rész után a vörösiszap természeti környezetre gyakorolt hatását tárgyalták az előadók. Sorukat prof. dr. Szépvölgyi János, a házigazda Természettudományi Kutatóközpont Anyag- és Környezetkémiai Intézetének főigazgató-helyettese nyitotta, aki magát a vörösiszapot mutatta be, szólt az anyag tárolásáról és hasznosításának lehetséges módjairól. Elhangzott, a vörösiszap a bauxit-feldolgozás mellékterméke, erősen lúgos oldat, amely alapvetően a kémhatása miatt jelenthet veszélyt. Az akadémikus elmondta, körülbelül a nyolcvanas évekig a vörösiszap lerakásának leginkább két módját használták: vagy a tengerbe öntötték, vagy a nedves lerakást alkalmazták. Utóbbi nagy környezeti kockázatot jelent, az iszap ebben az esetben 12-13-as pH-értékű, szilárdanyag-tartalma nagyjából harminc százalékos. A modern, viszont drága gépeket alkalmazó száraz technológia az anyag pH-ját 9-10-es szintre viszi le és a szilárdanyag-tartalom meghaladja a hatvanöt százalékot. Erre a technológiára 2011 februárjában álltak át Ajkán. 2013-ban a timföldgyártás le is állt az üzemben, azóta nem termelődik vörösiszap. Szépvölgyi János szólt arról, hogyan lehetne hasznosítani a vörösiszapot, annak vas-, alumínium-, titán-, nátrium-tartalmát, illetve a benne lévő ritkafémeket.
 
A vörösiszap-katasztrófa talajtani hatásairól prof. dr. Németh Tamás, a KKB Tudományos Tanácsának elnöke értekezett, ő öt évvel ezelőtt a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára is volt. Részletesen ismertette az akadémia helyszínen dolgozó szakértői csoportjának tevékenységét, a talajvizsgálat módszereit, eredményeit, azt, hogy milyen talajtani, térképészeti adatokból dolgoztak, mi jellemezte az iszappal elöntött területet. A professzor hangsúlyozta, a kiömlött szennyezőanyagot nyilván el kellett távolítani, de mert a vízzel telített talajba (komoly esőzések voltak akkoriban) nem tudott mélyen bejutni a vörösiszap, azt az álláspontot képviselték, hogy felesleges és káros lenne a termőtalajt az érintett több mint ezer hektárnyi mezőgazdasági területen mindenhol harminc centiméter vastagságban elhordani. Így csak annyit szállítottak el, amennyit feltétlenül szükség volt. Akadtak olyan területek, ahol olyan vékony volt az iszapréteg, hogy elég volt különféle anyagokkal, adalékokkal semlegesíteni a szennyezést. Németh Tamás azt is elmondta, október végén, vagyis a részletes mintavétel után pontosan öt évvel, megismétlik az eljárást, hogy összehasonlíthassák a két eredményt.
 
A vörösiszap felporzásáról és annak kockázatairól prof. dr. Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora tartott részletekbe menő előadást. Az egyetemi tanár beszélt arról, hogy a felporzásra vonatkozó vizsgálatokban résztvevőknek a katasztrófa után alig egy hetet „kellett várniuk”, hogy „legyen mit mérni”. Ráadásul, tette hozzá a szakember, volt is mivel mérni, alig egy hónappal korábban készült el ugyanis az a mintavevő berendezés, amelyet Veszprém megyében is használtak. Gelencsér András elmondta, az érintett körzetben a vörösiszap felporzásának mértéke körülbelül kétszázszorosa volt a városi porterhelésnek, gondolniuk kellett arra, milyen veszélyt jelenthet a szabad lúgtartalom. Éppen ezért a védekezőknek úgynevezett HEPA-szűrős (vagyis nagy hatásfokú részecskeszűrővel ellátott) légzésvédő eszközök használatát javasolták. A mérések kimutatták, hogy a vörösiszap porában nincsenek sem ultrafinom részecskék, sem a városi szállópor veszélyes összetevői, a légkörben nincs szabad lúgosság, mégis valós veszéllyel kellett számolni – olyan nagy volt ugyanis a felporzás mértéke, hogy az már károsíthatta az emberek egészségét.
 
A felszíni és a felszín alatti vizek védelme című előadásában prof. dr. Józsa János, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora animációkkal szemléltette a vörösiszap-hullám levonulását, a zagyár terjedését, bemutatta a különböző módszerekkel végrehajtott vizsgálatokat, a kapcsolódó kutatásokat. Emellett beszélt a vörösiszap gipszes semlegesítéséről, arról, hogy ennek köszönhetően Győrbe már nem jutott el a szennyezőanyag.
 
A műszaki egyetem rektora után prof. dr. Csépe Valéria, a Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kutatóközpontjának elnökhelyettese lépett a mikrofon elé, aki a vörösiszap-katasztrófa emberi szervezetre gyakorolt rövid- és hosszútávú élettani hatásairól tartott előadást. Elsőként a katasztrófákra való pszichés alkalmazkodás szakaszait és nehézségeit mutatta be. Elmondta, a katasztrófák utáni legintenzívebb, néhány napon át tartó, úgynevezett krízisintervenciós szakaszt hónapokon, nem egy esetben éveken át tartó "gyógyulás" követi, amelyekben kiemelt szerepet kapnak a pszichológusok, pszichiáterek és mentálhigiénés szakemberek. Csépe Valéria elmondta, a 2010. október 4-én történt gátszakadás hibrid katasztrófát okozott, amely az ipari és a természeti katasztrófák szinte összes negatívumát magával hozta, és mint ilyen, összetett feladat elé állította a pszichoszociális szakterületen dolgozókat. A szakemberek nem csupán a katasztrófa utáni napokban, de hónapokkal, sőt évekkel a szerencsétlenség után is rendszeresen megvizsgálták és utógondozták a katasztrófában érintett embereket, akik így az elvártaknak abszolút megfelelő pszichológia ellátásban részesültek.
 
Prof. dr. Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója ezt követően a vörösiszap-katasztrófa utáni genetikai vizsgálatok folyamatát, módszereit és eredményeit osztotta meg a konferencia résztvevőivel. A főigazgató rámutatott, hogy a vörösiszap több szempontból is jelentős egészségi terhelést jelentett, nem csupán a szerencsétlenség helyszínén tartózkodó lakosok, de a mentésben résztvevők számára is. Annak érdekében, hogy az esetleges egészségkárosodásokat kimutassák, a szervezetben jelenlévő vérsejtek kromoszóma-károsodásának gyakoriságát vizsgálták, rövid és hosszabb távon egyaránt. Kásler Miklós kijelentette: sem a gátszakadást követő napokban, sem az elmúlt öt évben nem tapasztaltak szignifikáns elváltozásokat az emberek szervezetében, az átfogó vizsgálatokat azonban a rákkockázat kialakulása miatt még évtizedekig folytatniuk kell.
 
A katasztrófa utáni napokban, hetekben és hónapokban számos közegészségügyi intézkedéssel igyekeztek csökkenteni a mentési és kárelhárítási munkákban résztvevők, valamint a lakosság egészségkárosodását, miközben a levegő és az ivóvíz minőségét folyamatosan ellenőrizték - ezt már dr. Dura Gyula, az Országos Közegészségügyi Központ igazgatóhelyettese osztotta meg az egybegyűltekkel. Előadásában kifejtette, hogy a lehetséges hosszabb távú egészségi és környezeti hatások felderítésére környezetegészségügyi felügyeleti rendszert szerveztek meg, amelynek keretében szüntelenül vizsgálták az érintett területen élő emberek egészségi állapotát. 2011 december végéig több ezer laboratóriumi, valamint általános felnőtt- és gyermekorvosi vizsgálatot végeztek el, amelyek nem mutattak ki a vörösiszap-katasztrófával összefüggő, hosszan ható egészségi problémákat.
 
Dr. Dura Gyulától a Magyar Rendészettudományi Társaság főtitkára, dr. Janza Frigyes ny. rendőr vezérőrnagy vette át a szót, aki a vörösiszap-katasztrófa utáni rendőri feladatokat és a kárelhárítás átfogó rendvédelmi tapasztalatait mutatta be. Előadásában elmondta, hogy a rendvédelmi szervek gyorsan és hatékonyan tudtak reagálni a szerencsétlenségre, a szervek közötti együttműködés megbízhatóan és gördülékenyen működött. A főtitkár kiemelte a katasztrófavédelem kárelhárítási irányításának hatékonyságát, majd hozzátette, hogy a feldolgozott tapasztalatok eredményeképpen az elmúlt öt évben számos új iparbiztonsági és rendvédelmi szabályozás született, a hatályos jogszabályokat pedig megannyi ponton finomították és kiegészítették.
 
Az öt évvel ezelőtti katasztrófa honvédségi feladatait dr. Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökhelyettese mutatta be a konferencián. Mint fogalmazott, azon túl, hogy a kárelhárítás során elsősorban a Magyar Honvédség vegyivédelmi felderítő- és mentesítő alakulatai kaptak kiemelkedő szerepet, nem szabad elfeledkezni a fizikai erejükkel segítő katonákról sem, akik kétkezi munkával járultak hozzá a szennyezett talaj eltávolításához. Az altábornagy elmondta, 2010 októberében több mint kétezer-kétszáz katona vett részt a vörösiszap-katasztrófa utáni munkálatokban, háromszázötvennél is több technikai eszközzel segítve a mentést.
 
A katasztrófavédelem szervezetét dr. Góra Zoltán tűzoltó vezérőrnagy képviselte, aki beszédében kiemelte a szervezet megelőzésre összpontosító munkáját. A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság helyettes vezetője az egységes iparbiztonsági hatóság létrejöttének előzményeiről és körülményeiről tartott előadást, majd bemutatta a 2012. január 1-jén megalakult egységes, integrált hivatásos katasztrófavédelmi szervezet szerteágazó munkáját. A főigazgató-helyettes ezt követően a katasztrófa utáni megelőzési feladatokról szólt, külön hangsúlyozva a települések katasztrófavédelmi osztályba sorolását. Góra Zoltán összefoglalva kijelentette, hogy a katasztrófavédelem immáron minden korábbinál hatékonyabban tölti be rendeltetését, látja el a lakosság élet- és vagyonbiztonságának, valamint a létfontosságú rendszerek működésének védelmét.
 
A katasztrófavédelmi főigazgató-helyettes Dobson Tibor tűzoltó dandártábornoknak, a Rendvédelmi Kar elnökének adta át a mikrofont, aki a vörösiszap-katasztrófa kommunikációs feladatairól és sajátosságairól tartott előadást.
 
A konferenciát dr. Tóth Ferenc tűzoltó dandártábornok, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság polgári védelmi főfelügyelője zárta, aki páratlan összefogásként emlékezett meg a 2010. október 4-én történt egyedülálló, hibrid katasztrófa utáni munkálatokról. Beszédében kitért arra is, hogy az öt évvel ezelőtti katasztrófa okán Magyarország akkoriban a világ figyelmének középpontjába került, az ország pedig példaértékű eredményességről tett tanúbizonyságot. Záró mondatként Tóth Ferenc kijelentette, a megelőző intézkedéseknek és a veszélyes üzemek folyamatos felügyeletének köszönhetően Magyarországon soha többé nem fordul elő a 2010. október 4-ihez hasonló ipari katasztrófa.